csütörtök, október 09, 2008
Magyarázatok
Az észrevehető, hogy foghíjjas volt az utóbbi időben a naplóm.
Minek köszönhető ez? Tulajdonképpen minden időmet utazással töltöttem illetve nem volt tökéletes az egyetértés már egy ideje Ildivel.
Ennek tegnap tettünk pontot a végére [?]. Vége, de legalábbis törés következett be a kapcsolatunkban. Mindenki visszaadja a másiknak a még egymásnál lévő tárgyakat stb, s nincs több találkozás.
Kérdés meddig, s milyen formában lesz a következő, ha lesz.
Ildinek társ kell, s én jelenleg a pasija vagyok. Ezen a távolság miatt nem tudunk változtatni illetve az utóbbi időben köztünk lévő feszültség miatt, tulajdonképpen semmi sem volt jó. Ha nem találkoztunk, akkor hiányoztunk egymásnak, ellenben amikor mentem vidékre, akkor meg az aznapi bosszúságát vagy mérgét mind rámírányította, düh, s veszekedés formájában...amit másnap reggelre vagy még aznap este megbánt, de ugye ez nekem sem vigasztal.
Leutazni, találkozni, s hallgatni, hogy semmi nem jó amit csinálok.
Ez Őt is frusztrálta természetesen, hogy így viselkedik.
Vasárnap még boldogan [?] mentünk le Cegléd közelébe egy kiskutyáért [3 hónapos, terrier-labrador leszármazott], s vittük el Ildiékhez.
Tegnap mivel konditerem után nem utaztam le este, szomorú volt, s írta szeretethiányos. Aztán pár perc MSN-es "beszélgetés" után azt mondta ez nem jó így, érdektelen vagyok Vele szemben, s nem mutatom ki, hogy szeretem illetve nem mondom el a véleményemet sosem. [Korábban elmondva a véleményemet tulajdonképpen a buta-hülye ember voltam, hogy gondolhatom igy vagy úgy az élet különböző dolgait. A véleményem -normális hangú- kinyilatkoztatása veszekedést szült].
Azt mondta gondolkozzak végre felnőtt módon, s fogadjam el, hogy a legjobb megoldás az, ha ennek véget vetünk, hiába hiányzunk egymásnak, s szeretjük a másikat, dülőre nem tudunk jutni a jövőnket tekintve, s nem szeretné, ha erre a kapcsolatra áldozva az idejét esetleg elszalasztaná azt az embert, aki meg pont Rá vágyodik és viszont, s akivel teljesen jól megértik egymást. Nekem ez a kapcsolat a kényelemről szól, hogy ott van Valaki, akihez tudok menni, s nem vagyok érzelmileg kiszolgáltatva.
Miután megbeszéltük, hogy vége [nem jó érzéssel a lelkünkben], kikapcsoltam a telefonom, s leléptem MSN-ről.
Egyből jöttek az üzenetek MSN-en, hogy miért kapcsoltam ki a telefont, miért nem lehet ezt békésen elintézni, s ne legyek Rá mérges, s így aggódni fog, mi van velem. S nem Ő az aki őszintétlen a kapcsolatban.
A mai napon pár levélváltás során mondta, hogy Náluk van még unokaöcsém macskája [Neki szánom], s Nála van még egy esélyem átgondolni mit is érzek, s ha tudok őszintén szeretni, akkor egy fontos hely is az életében....
Nem egyszerű az élet. Nem haragszok Rá, csak magamra illetve a szituációra, ami idáig vezetett.
Az észrevehető, hogy foghíjjas volt az utóbbi időben a naplóm.
Minek köszönhető ez? Tulajdonképpen minden időmet utazással töltöttem illetve nem volt tökéletes az egyetértés már egy ideje Ildivel.
Ennek tegnap tettünk pontot a végére [?]. Vége, de legalábbis törés következett be a kapcsolatunkban. Mindenki visszaadja a másiknak a még egymásnál lévő tárgyakat stb, s nincs több találkozás.
Kérdés meddig, s milyen formában lesz a következő, ha lesz.
Ildinek társ kell, s én jelenleg a pasija vagyok. Ezen a távolság miatt nem tudunk változtatni illetve az utóbbi időben köztünk lévő feszültség miatt, tulajdonképpen semmi sem volt jó. Ha nem találkoztunk, akkor hiányoztunk egymásnak, ellenben amikor mentem vidékre, akkor meg az aznapi bosszúságát vagy mérgét mind rámírányította, düh, s veszekedés formájában...amit másnap reggelre vagy még aznap este megbánt, de ugye ez nekem sem vigasztal.
Leutazni, találkozni, s hallgatni, hogy semmi nem jó amit csinálok.
Ez Őt is frusztrálta természetesen, hogy így viselkedik.
Vasárnap még boldogan [?] mentünk le Cegléd közelébe egy kiskutyáért [3 hónapos, terrier-labrador leszármazott], s vittük el Ildiékhez.
Tegnap mivel konditerem után nem utaztam le este, szomorú volt, s írta szeretethiányos. Aztán pár perc MSN-es "beszélgetés" után azt mondta ez nem jó így, érdektelen vagyok Vele szemben, s nem mutatom ki, hogy szeretem illetve nem mondom el a véleményemet sosem. [Korábban elmondva a véleményemet tulajdonképpen a buta-hülye ember voltam, hogy gondolhatom igy vagy úgy az élet különböző dolgait. A véleményem -normális hangú- kinyilatkoztatása veszekedést szült].
Azt mondta gondolkozzak végre felnőtt módon, s fogadjam el, hogy a legjobb megoldás az, ha ennek véget vetünk, hiába hiányzunk egymásnak, s szeretjük a másikat, dülőre nem tudunk jutni a jövőnket tekintve, s nem szeretné, ha erre a kapcsolatra áldozva az idejét esetleg elszalasztaná azt az embert, aki meg pont Rá vágyodik és viszont, s akivel teljesen jól megértik egymást. Nekem ez a kapcsolat a kényelemről szól, hogy ott van Valaki, akihez tudok menni, s nem vagyok érzelmileg kiszolgáltatva.
Miután megbeszéltük, hogy vége [nem jó érzéssel a lelkünkben], kikapcsoltam a telefonom, s leléptem MSN-ről.
Egyből jöttek az üzenetek MSN-en, hogy miért kapcsoltam ki a telefont, miért nem lehet ezt békésen elintézni, s ne legyek Rá mérges, s így aggódni fog, mi van velem. S nem Ő az aki őszintétlen a kapcsolatban.
A mai napon pár levélváltás során mondta, hogy Náluk van még unokaöcsém macskája [Neki szánom], s Nála van még egy esélyem átgondolni mit is érzek, s ha tudok őszintén szeretni, akkor egy fontos hely is az életében....
Nem egyszerű az élet. Nem haragszok Rá, csak magamra illetve a szituációra, ami idáig vezetett.
