Ma reggel....

Sokszor ösztönösen cselekszünk és gondolkozunk. Ösztönösen (?) megéreztem, hogy a születésnapját (ami szeptemberben lesz) már nem ünnepelhetem Vele. Pedig mennyire szerettem volna azt a jót visszaadni, amit Ő adott nekem az én szülinapomon! Azt is tudtam, hogy van valami amit szívesen fogadna. Ez nem más, mint Rácz Zsuzsa: Állítsátok meg Terézanyut című könyve. Egy mivel humoros, kettő mivel hasonló helyzetben van Ő is, így felvidítaná maga a könyv..és három , mert jó a könyv. Már majd másfél hónappal a szülinapja előtt megvettem Neki. Egy szép szerelmes idézetet szerettem volna beleírni. Aztán egy elgondolkoztattatót, majd egy bíztatót. S végül rájöttem, mi lenne ha valami saját szerzeményt írnék bele. Annál nincs személyesebb. A problémáim viszont lekötöttek és az agyam sem szárnyallt. Voltak elkezdett, be nem fejezett írásaim, de egyiket sem találtam tökéletesnek. S már el is jött a nap, hogy ott voltam Nála. Amíg a konyhában volt egy pillanaig, előkaptam a könyvet, s gyorsan írtam bele valamit, ami eszembe jutott. Így utólagez volt a tökéletes megoldás. Nem tudom Ő mit olvasott ki ebből az 1 sorból akkor, de talan idővel értékelni fogja a gondolatot.
S mit írtam bele?
Íme:

Sok szeretettel Neked, mert Létezel!