kedd, november 25, 2003
JD+53
Hihetetlen rossz álmom volt. Azt álmodtam, hogy egy áruházban vagy plaza szerűségben vásárlok. Aztán az egyik biztonsági őr rámköszönt. Akkor ismertem meg, hogy középiskolás osztálytársam volt. Beszélgettünk mi van vele. Elmesélte, hogy a volt osztályunkból még 4-en ennek az aruházláncnak a biztonsági őrei. Furi volt, hogy mindenki ennél a cégnél kötött ki, rááadásul őrként. Elbúcsúztam a volt osztálytárstól, s éppen egy mozgólépcsőn mentem fel Öcsémmel, meg egy haverommal. A lépcső tetején három "security guard" állt és ellenőriztek. Öcsém, Valaki és én voltunk hárman a lépcső tetején. Én már előrébb álltam, amikor a "Main guard" megállította a lépcsőt. S azt mondta, az emeletre már nem jöhet fel senki sem. Szó nelkül mindenki megfordult és gyalogolt vissza a földszintre. A két másik őr is megfordult és elindult lefelé. Én már túlhaladtam minden őrön. S mivel én már szinten voltam , megkérdeztem, most akkor én nem mehetek le? Erre az Őr, akinek amúgy nagyon unszimpi arca volt [bajszos volt és tipikusan az magas favágó típus, aki veri a feleségét] az arcomba nevet és azt mondja, én maradok itt. Se előre, se hátra. Erre előkaptam a telefonom, hogy a rendőrségre telefonáljak, amikor szembe köpött, s várta a felháborodott akciót, gondolván lekeverhet pár pofont nekem Testi erejéből adododóan. Meg akart félemlíteni. Nyugodt maradtam, ugyanakkor belül forrongtam. Erre ébredtem.
S hogy mi miatt álmodhattam mindezt?Közben rájöttem. Hétvégén a TESCO-ban ugyanis Öcsémmel, Húgommal és Unokaöcsémmel voltunk bevásárolni. Imádnivaló volt Márk, így aztán fotóztuk. Az első és utolsó fotó Róla pont a pénztárnál készült, vakuval. Valószínű a szomszédos pénztáros szólt be a biztonsági őröknek, [mert akinél fizettünk halálosan aranyos volt, meg beszélgetett Márkkal] hogy ne kerüljön már képre [Hiúság Rules], mivel már messziről kiszúrtak minket az ajtonálló őrök. Először a számla alapján ellenörizték nem lopunk-e semmit sem. Aztan megkérdezték van-e nálunk fényképezőgép. Öcsém mondta, igen. Készült-e fotó, mert ki van rakva, hogy tilos fényképezni TESCO-ban. Mondtuk igen. akkor azt a fotót le kellene törölni, most. Majd megkérték Öcsémet forgassa ki a zsebeit, mutassa meg, mi van Nála...
Ezek után nem csoda, hogy egy számomra fasisztoid érzésű álmom volt.
Más. Mostanában megint elszaladt velem a ló. Úgy érzem nem önmagam vagyok és nem jó úton járok. Az ember legyen magányos, ha csak úgy tud teljesen kiteljesedni. A kezdeti jó lépések után azt hiszem, hogy inkább hátrafelé táncolok és csak menekülök a problémák vagy a megoldandó dolgok elől. Nagyon rendet kell teremtenem magamban, magam körül és a környezetemben, cselekedeteimben.
Ja! És tegnap elkezdtem a felkészülést [végre!] a szigorlatokra. Adriennel ált.kém. számításokat végeztünk. Jövő hétre egy csomó "házi feladatunk" lesz. Hétvégén számolnom kell.
Hihetetlen rossz álmom volt. Azt álmodtam, hogy egy áruházban vagy plaza szerűségben vásárlok. Aztán az egyik biztonsági őr rámköszönt. Akkor ismertem meg, hogy középiskolás osztálytársam volt. Beszélgettünk mi van vele. Elmesélte, hogy a volt osztályunkból még 4-en ennek az aruházláncnak a biztonsági őrei. Furi volt, hogy mindenki ennél a cégnél kötött ki, rááadásul őrként. Elbúcsúztam a volt osztálytárstól, s éppen egy mozgólépcsőn mentem fel Öcsémmel, meg egy haverommal. A lépcső tetején három "security guard" állt és ellenőriztek. Öcsém, Valaki és én voltunk hárman a lépcső tetején. Én már előrébb álltam, amikor a "Main guard" megállította a lépcsőt. S azt mondta, az emeletre már nem jöhet fel senki sem. Szó nelkül mindenki megfordult és gyalogolt vissza a földszintre. A két másik őr is megfordult és elindult lefelé. Én már túlhaladtam minden őrön. S mivel én már szinten voltam , megkérdeztem, most akkor én nem mehetek le? Erre az Őr, akinek amúgy nagyon unszimpi arca volt [bajszos volt és tipikusan az magas favágó típus, aki veri a feleségét] az arcomba nevet és azt mondja, én maradok itt. Se előre, se hátra. Erre előkaptam a telefonom, hogy a rendőrségre telefonáljak, amikor szembe köpött, s várta a felháborodott akciót, gondolván lekeverhet pár pofont nekem Testi erejéből adododóan. Meg akart félemlíteni. Nyugodt maradtam, ugyanakkor belül forrongtam. Erre ébredtem.
S hogy mi miatt álmodhattam mindezt?Közben rájöttem. Hétvégén a TESCO-ban ugyanis Öcsémmel, Húgommal és Unokaöcsémmel voltunk bevásárolni. Imádnivaló volt Márk, így aztán fotóztuk. Az első és utolsó fotó Róla pont a pénztárnál készült, vakuval. Valószínű a szomszédos pénztáros szólt be a biztonsági őröknek, [mert akinél fizettünk halálosan aranyos volt, meg beszélgetett Márkkal] hogy ne kerüljön már képre [Hiúság Rules], mivel már messziről kiszúrtak minket az ajtonálló őrök. Először a számla alapján ellenörizték nem lopunk-e semmit sem. Aztan megkérdezték van-e nálunk fényképezőgép. Öcsém mondta, igen. Készült-e fotó, mert ki van rakva, hogy tilos fényképezni TESCO-ban. Mondtuk igen. akkor azt a fotót le kellene törölni, most. Majd megkérték Öcsémet forgassa ki a zsebeit, mutassa meg, mi van Nála...
Ezek után nem csoda, hogy egy számomra fasisztoid érzésű álmom volt.
Más. Mostanában megint elszaladt velem a ló. Úgy érzem nem önmagam vagyok és nem jó úton járok. Az ember legyen magányos, ha csak úgy tud teljesen kiteljesedni. A kezdeti jó lépések után azt hiszem, hogy inkább hátrafelé táncolok és csak menekülök a problémák vagy a megoldandó dolgok elől. Nagyon rendet kell teremtenem magamban, magam körül és a környezetemben, cselekedeteimben.
Ja! És tegnap elkezdtem a felkészülést [végre!] a szigorlatokra. Adriennel ált.kém. számításokat végeztünk. Jövő hétre egy csomó "házi feladatunk" lesz. Hétvégén számolnom kell.
