szerda, december 03, 2003
JD+61
Kezdem megutálni a Budapesten élő ismerőseimet. Illetve azt a milliőt, ami körülveszi őket és amit magukévá tesznek. Nevezetesen arra gondolok, hogy amíg vidéken laktam, addig bármikor is jöttem fel a fővárosba, mindig ráért egyik másik ismerősöm találkozni velem egy beszélgetésre, teázásra, sörözésre. Amióta viszont budapesti lakos lettem....
Nap mint nap összefuthatnánk akár többször is. Érdekes módon, senki sem ér ra. Talán arra gondolnak, hogy mivel most már közel vagyunk egymáshoz, ráér jövő héten is a találkozó. S mindig jovő héten. Így fordulhat elő, hogy Timi ismerősömmel 1 éve találkoztam utoljára, s azóta sem. Van pasija, nem lefeküdni akarok Vele, hanem csak beszélgetni mi van Vele. Nos az addig rendszeres SMS vagy email váltás is ritkult. Érdekes, nem? Vagy Bea aki már hónapok óta a második vagy harmadik kapcsolatában szenved, mert mindig defektes pasikat fog ki. Nem akarok a férje-kedvese lenni, egyszerűen érdekelne milyenek a hétköznapjai. Az elmúlt fél évben [amióta Budapesten lakom] nem volt egyiküknek sem 3600 másodperce egy beszélgetésre. Nagyon elfoglalt emberek. Én is dolgoztam 12-14 órákat naponta, de erre mindig lett volna és van időm. Ízlések és pofonok.
Más.
Valószínű nagyon rossz fát tehettem a tűzre előző életemben, hogy így kell bűnhödnöm. Hiszek az emberi kapcsolatokban, annak ellenére, ami körülvesz, amit látok. MIndenhol ármánykodás, megcsalás és az úgynevezett barátság régen nem más, mint a másik kihasználása. Kiveszem a jót a kapcsolatból, ami könnyebbé teszi az életemet., a többi meg nem érdekel. Körülbelül így gondolkoznak az emberek.
S eldöntöttem nem a szavaknak fogok hinni, hanem a tetteknek.
S megint más. Nagyon sok Nő nem tudja eldönteni mit akar. Ez lehet a társadalom hibája befolyásoló képessége, az állandó reklámok, sztereotípiák előtérbe helyezése. A legkönnyebb, legegyszerűbb, de egyben legnehezebb megoldást azonban senki sem válazstja. Megállni kicsit és elgondolkozni. Mi az amire szükségünk van. Lásd: Nóri. Egyik nap, még úgy véli nem működne kettőnk között a dolog, másnap hagyja hogy a párja bántsa Őt, harmadik nap viszont össze akar költözni velem....
Kezdem megutálni a Budapesten élő ismerőseimet. Illetve azt a milliőt, ami körülveszi őket és amit magukévá tesznek. Nevezetesen arra gondolok, hogy amíg vidéken laktam, addig bármikor is jöttem fel a fővárosba, mindig ráért egyik másik ismerősöm találkozni velem egy beszélgetésre, teázásra, sörözésre. Amióta viszont budapesti lakos lettem....
Nap mint nap összefuthatnánk akár többször is. Érdekes módon, senki sem ér ra. Talán arra gondolnak, hogy mivel most már közel vagyunk egymáshoz, ráér jövő héten is a találkozó. S mindig jovő héten. Így fordulhat elő, hogy Timi ismerősömmel 1 éve találkoztam utoljára, s azóta sem. Van pasija, nem lefeküdni akarok Vele, hanem csak beszélgetni mi van Vele. Nos az addig rendszeres SMS vagy email váltás is ritkult. Érdekes, nem? Vagy Bea aki már hónapok óta a második vagy harmadik kapcsolatában szenved, mert mindig defektes pasikat fog ki. Nem akarok a férje-kedvese lenni, egyszerűen érdekelne milyenek a hétköznapjai. Az elmúlt fél évben [amióta Budapesten lakom] nem volt egyiküknek sem 3600 másodperce egy beszélgetésre. Nagyon elfoglalt emberek. Én is dolgoztam 12-14 órákat naponta, de erre mindig lett volna és van időm. Ízlések és pofonok.
Más.
Valószínű nagyon rossz fát tehettem a tűzre előző életemben, hogy így kell bűnhödnöm. Hiszek az emberi kapcsolatokban, annak ellenére, ami körülvesz, amit látok. MIndenhol ármánykodás, megcsalás és az úgynevezett barátság régen nem más, mint a másik kihasználása. Kiveszem a jót a kapcsolatból, ami könnyebbé teszi az életemet., a többi meg nem érdekel. Körülbelül így gondolkoznak az emberek.
S eldöntöttem nem a szavaknak fogok hinni, hanem a tetteknek.
S megint más. Nagyon sok Nő nem tudja eldönteni mit akar. Ez lehet a társadalom hibája befolyásoló képessége, az állandó reklámok, sztereotípiák előtérbe helyezése. A legkönnyebb, legegyszerűbb, de egyben legnehezebb megoldást azonban senki sem válazstja. Megállni kicsit és elgondolkozni. Mi az amire szükségünk van. Lásd: Nóri. Egyik nap, még úgy véli nem működne kettőnk között a dolog, másnap hagyja hogy a párja bántsa Őt, harmadik nap viszont össze akar költözni velem....
