vasárnap, március 21, 2004
Magyarázatok
JD+170
Annyi minden történt velem az elmúlt napokban, hogy leírni is nehéz. S közben belül változott is valami. Annyira idegenül érzem magam a bőrömben így 1 hét síelés után. Hihetetlen mennyire szép helyeken jártam és milyen jól éreztem magam.
Sielés egy hete
Március 13.Reggel 6:30ra érkezett hozzánk Tibi a kislányával. Öcsémmel bepakoltunk , majd irány a találkozóhely, ahonnan kereken 8-kor indultunk ki. Hosszú 730 km-es út után delutám 5 felé érkeztünk meg a szállásra Fügenbe. Kellemes szállásunkat 1 doboz sörrel meg is ünnepeltük. Esti beszélgetés után aztán izgatott fekvés.
Március 14
Gyönyörű idő fogadott minkket reggel. Kaltenbachba mentünk első nap. Megvettük a bérleteket s mivel vasárnap volt óriási tömeg közepette feljutottunk 1750 m-es Alpinecenterig. Onnan megnéztük milyen pályák vannak. Körbesíeltük a hegyet. Egyik pályán pl volt egy sebesség mérő. 71km/h volt a legtöbb. Igaz napokkal később azért ennél jóval gyorsabban is mentünk. Ez biztos. Szóval csodás idő, meleg és jó hó várt minket. Bár nem akartuk kisíelni magunkat, azért elég kellemesen elfáradtunk az első nap. És még sör is alig fogyott. Délután pályazárás környékén még mindig nem volt elég a síelés. Így elhatárotzuk többen, hogy lesíelünk a parkolóig, ami 700 méteren volt. Nos egész napi sport után ez volt a legdurvább rész. 45 percen keresztül "siklottunk" lefelé. Mikor leértünk csak lihegni tudtunk. Indulás előtt azért még könnyített magán az ember, mert lefelé menet már nem volt WC. Így sikerült elvesztenem aznap délután az Útlevelemet. Ez másnap reggel derült ki. :)
Este Öcsémmel mi csináltuk a vacsorát. Kicsit túlméreteztük a fasírozottat, de mindenki kidőlt az asztal mellől, mint a hízós malacok:)
Március 15.
Reggel nagy kapkodás közepette kisebb pánikba nem találtam az Útlevelem. Mivel ma már másik pályára mentünk volt 1 plussz utunk. Szerencsére az információs pultnal én angolul a kiscsaj németül kuruttyolva megállapítottuk, hogy leadták. Megkönnyebbülve és biza erős izomlázzal a lábamban [előző nap miatt] indultunk Zillertal Aréna siközpontba. Nagyon szép idő fogadott minket. Öcsémmel egyből elindultunk a pályarendszer felfedezéséhez. Persze a legnehezebb és legfeketébb pályákat választottuk ki. Aztán kellőképpen megéheztünk,de már a harmadik hegy tetején voltunk. Alig-alig megállva jutottunk el masfél óra alatt a harmadik hegy tetejéről az első hegy közepére, ahol a cuccunkat leraktuk.
JD+170
Annyi minden történt velem az elmúlt napokban, hogy leírni is nehéz. S közben belül változott is valami. Annyira idegenül érzem magam a bőrömben így 1 hét síelés után. Hihetetlen mennyire szép helyeken jártam és milyen jól éreztem magam.
Sielés egy hete
Március 13.Reggel 6:30ra érkezett hozzánk Tibi a kislányával. Öcsémmel bepakoltunk , majd irány a találkozóhely, ahonnan kereken 8-kor indultunk ki. Hosszú 730 km-es út után delutám 5 felé érkeztünk meg a szállásra Fügenbe. Kellemes szállásunkat 1 doboz sörrel meg is ünnepeltük. Esti beszélgetés után aztán izgatott fekvés.
Március 14
Gyönyörű idő fogadott minkket reggel. Kaltenbachba mentünk első nap. Megvettük a bérleteket s mivel vasárnap volt óriási tömeg közepette feljutottunk 1750 m-es Alpinecenterig. Onnan megnéztük milyen pályák vannak. Körbesíeltük a hegyet. Egyik pályán pl volt egy sebesség mérő. 71km/h volt a legtöbb. Igaz napokkal később azért ennél jóval gyorsabban is mentünk. Ez biztos. Szóval csodás idő, meleg és jó hó várt minket. Bár nem akartuk kisíelni magunkat, azért elég kellemesen elfáradtunk az első nap. És még sör is alig fogyott. Délután pályazárás környékén még mindig nem volt elég a síelés. Így elhatárotzuk többen, hogy lesíelünk a parkolóig, ami 700 méteren volt. Nos egész napi sport után ez volt a legdurvább rész. 45 percen keresztül "siklottunk" lefelé. Mikor leértünk csak lihegni tudtunk. Indulás előtt azért még könnyített magán az ember, mert lefelé menet már nem volt WC. Így sikerült elvesztenem aznap délután az Útlevelemet. Ez másnap reggel derült ki. :)
Este Öcsémmel mi csináltuk a vacsorát. Kicsit túlméreteztük a fasírozottat, de mindenki kidőlt az asztal mellől, mint a hízós malacok:)
Március 15.
Reggel nagy kapkodás közepette kisebb pánikba nem találtam az Útlevelem. Mivel ma már másik pályára mentünk volt 1 plussz utunk. Szerencsére az információs pultnal én angolul a kiscsaj németül kuruttyolva megállapítottuk, hogy leadták. Megkönnyebbülve és biza erős izomlázzal a lábamban [előző nap miatt] indultunk Zillertal Aréna siközpontba. Nagyon szép idő fogadott minket. Öcsémmel egyből elindultunk a pályarendszer felfedezéséhez. Persze a legnehezebb és legfeketébb pályákat választottuk ki. Aztán kellőképpen megéheztünk,de már a harmadik hegy tetején voltunk. Alig-alig megállva jutottunk el masfél óra alatt a harmadik hegy tetejéről az első hegy közepére, ahol a cuccunkat leraktuk.