csütörtök, szeptember 28, 2006
Magyarázatok
Napról napra kezd kibukkani a szög a zsákból. Már érzem, hogy Nóri kit fog választani [mert ugye még nem döntött vasárnap], csak még nem meri megmondani nekem. Ha mégis én lennék a befutó, akkor nekem is lesz egy válaszom erre, ami szerintem meg fogja lepni....
A lényeg, valószínű elfogult vagyok magammal szemben, de a következő szituáció ismét furcsa volt nekem:
Nóri a munkatársához ment át beszélgetni, s miközben beszélgettek, Nóri azon gondolkozott, vajon én hogyan mutatnék a munkatársnője mellett, mint pasi. Azon morfondírozott, hogy mennyire összeillenék a szőke nagymellű munkatársnőjéhez [ergo az új barátnőmet keresi nekem, hogy Ő is könnyebben tudjon a kapcsolatunkból kilépni].....
A másik hír: beszélgetésünk közben kiderült, hogy nekem nagy igényeim vannak, s ezt nem tudja anyagilag finanszírozni....ez ismét meglepő volt számomra...
Kiderült, hogy az eddig oly jól működő felesbe fizetünk mindent dolog kb fél éve nem tetszik Neki....mégis csak most mondja ezt, a kapcsolatunk vége [?] felé.
S ha úgy alakul a kapcsolatunk, hogy együtt maradunk [eléggé érdekes megfogalmazás. Az adott helyzetben ez úgy hangzott a szájából, hogy nem sok esély van rá, de ha mégis így lenne], akkor jó lenne a közös kassza: mindenki beadná a pénzét 1 helyre, s abból vásárolnánk: kaját, ruhát [ha éppen valakinek kell valami], stb.
Na most én ruhát-cipőt a legritkábban szoktam vásárolni, mert nekem jó a régi. Nóri volt az aki állandóan nyaggatott: vegyek új zoknit, új cipőt stb. Nem vettem. Ugyanakkor sokszor jártuk a boltokat Neki hasonló dolgokért. Arról nem én tehetek, hogy nem volt olyan színben-méretben-fazonban-árban, ami tetszett volna Neki. Ennek ellenére a szememre vetette, hogy nincs szandálja, bakancsa, jó cipője....de az én igényeim nőttek meg...
Hát ennek egyértelmű szakítás lesz a vége, csak Nóri még nem tudja vagy nem akarja tudni.
Az újabb dolog: Azt mondta nekem vasárnap [persze azóta kiderült, hogy ez csupán hitegetés], hogy próbáljuk meg mi KETTEN újra EGYÜTT. Ehhez képest hétfőn nem volt otthon délután, mert a Nővérévnél volt beszélgetni [aki megnyugtatta, nincs semmi gáz, előfordul az ilyen 1 párkapcsolatban, s van hova mennie], kedden estig a barátnőjével volt szintén lakáson kívűl [aki megnyugtatta, hogy tényleg menjen át pár napra a Nővéréhez gondolkozni-lakni], szerdán a fent említett szőke munkatársnőjéhez ment, majd utána a mamájához [aki mondta, az a legjobb megoldás, ha átmegy a Nővéréhez pár napra, s egyedül eldönti 1-2 hét alatt, mit akar, s majd közli velünk pasikkal], s estig nem jött haza.
Három egymást követő napon voltam otthon egyedül, Ő meg kóborolt. Ma kórházba megy, holnap pedig ahogy várható volt, megy a Nővéréhez aludni, s legkorábban vasárnap este jön haza [vagy később egy hét múlva].
Itt tartunk.
Napról napra kezd kibukkani a szög a zsákból. Már érzem, hogy Nóri kit fog választani [mert ugye még nem döntött vasárnap], csak még nem meri megmondani nekem. Ha mégis én lennék a befutó, akkor nekem is lesz egy válaszom erre, ami szerintem meg fogja lepni....
A lényeg, valószínű elfogult vagyok magammal szemben, de a következő szituáció ismét furcsa volt nekem:
Nóri a munkatársához ment át beszélgetni, s miközben beszélgettek, Nóri azon gondolkozott, vajon én hogyan mutatnék a munkatársnője mellett, mint pasi. Azon morfondírozott, hogy mennyire összeillenék a szőke nagymellű munkatársnőjéhez [ergo az új barátnőmet keresi nekem, hogy Ő is könnyebben tudjon a kapcsolatunkból kilépni].....
A másik hír: beszélgetésünk közben kiderült, hogy nekem nagy igényeim vannak, s ezt nem tudja anyagilag finanszírozni....ez ismét meglepő volt számomra...
Kiderült, hogy az eddig oly jól működő felesbe fizetünk mindent dolog kb fél éve nem tetszik Neki....mégis csak most mondja ezt, a kapcsolatunk vége [?] felé.
S ha úgy alakul a kapcsolatunk, hogy együtt maradunk [eléggé érdekes megfogalmazás. Az adott helyzetben ez úgy hangzott a szájából, hogy nem sok esély van rá, de ha mégis így lenne], akkor jó lenne a közös kassza: mindenki beadná a pénzét 1 helyre, s abból vásárolnánk: kaját, ruhát [ha éppen valakinek kell valami], stb.
Na most én ruhát-cipőt a legritkábban szoktam vásárolni, mert nekem jó a régi. Nóri volt az aki állandóan nyaggatott: vegyek új zoknit, új cipőt stb. Nem vettem. Ugyanakkor sokszor jártuk a boltokat Neki hasonló dolgokért. Arról nem én tehetek, hogy nem volt olyan színben-méretben-fazonban-árban, ami tetszett volna Neki. Ennek ellenére a szememre vetette, hogy nincs szandálja, bakancsa, jó cipője....de az én igényeim nőttek meg...
Hát ennek egyértelmű szakítás lesz a vége, csak Nóri még nem tudja vagy nem akarja tudni.
Az újabb dolog: Azt mondta nekem vasárnap [persze azóta kiderült, hogy ez csupán hitegetés], hogy próbáljuk meg mi KETTEN újra EGYÜTT. Ehhez képest hétfőn nem volt otthon délután, mert a Nővérévnél volt beszélgetni [aki megnyugtatta, nincs semmi gáz, előfordul az ilyen 1 párkapcsolatban, s van hova mennie], kedden estig a barátnőjével volt szintén lakáson kívűl [aki megnyugtatta, hogy tényleg menjen át pár napra a Nővéréhez gondolkozni-lakni], szerdán a fent említett szőke munkatársnőjéhez ment, majd utána a mamájához [aki mondta, az a legjobb megoldás, ha átmegy a Nővéréhez pár napra, s egyedül eldönti 1-2 hét alatt, mit akar, s majd közli velünk pasikkal], s estig nem jött haza.
Három egymást követő napon voltam otthon egyedül, Ő meg kóborolt. Ma kórházba megy, holnap pedig ahogy várható volt, megy a Nővéréhez aludni, s legkorábban vasárnap este jön haza [vagy később egy hét múlva].
Itt tartunk.
