péntek, szeptember 08, 2006
Magyarázatok
Nem nagyon írtam az utóbbi időben, mert a baleset miatt nagyon sokáig feküdnöm kellett, így aztán sok esemény nem történt az életemben. Július vége felé aztán nem bírtam tovább az itthoni semmittevést és 3.5 héttel a baleset után elmentem dolgozni. Igyekeztem minél keményebben dolgozni, hogy a kimaradt bevételt-fizetést megpróbáljam visszaszedni. Viszont ez alatt az egy hónap alatt kellően elfáradtam. Annyi új ember érkezett hozzánk, akik megannyi hülyeséget követtek el, s önfejűen, nem törekedve arra, hogy beilleszkedjenek, hogy a szabadság ideje jókor jött.
Augusztus 18
Örültem, mikor szabi előtt nem sokkal kiderült, hogy jön újra Magyarországra Armin van Buuren. Mivel Öcsémmel nem is tudom már mikor voltunk ilyen buliban, adva volt az alkalom. Arra a hétre gyönyörű időt jósolt a meteorológia, ezért nem csak az esti bulira mentünk le Öcsémmel a Palace mellé, hanem már korábban. Kifeküdtünk a strandra, én úsztam egyet, majd megittunk egy koktélt. Mivel Anyu, Húgom és családja egy megállóra voltak tőlünk vasúttal, ezért átnéztünk Hozzájuk is egy rövid időre. Este nyolcra értünk vissza Széplakfelsőre. Elkezdtünk iszogatni, majd éjfél után nem sokkal beálltunk a sorba. Hiába volt azonban előreváltott jegyünk, így is ¾ óra volt, mire bejutottunk. Ott aztán éppen elkezdődött a buli. Nagyon jó zene volt, s hajnali 5-ig szinte megállás nélkül táncoltunk. Tetszett a hely, a zene, a hangulat: minden.
Reggel 6os járattal indultunk haza. Tamás Siófokról ment Veszprémbe busszal, én pedig vonatoztam. A vonaton aludtam másfél órát, s idehaza 3 órát. Frissen ébredtem, mivel kiderült, hogy az éjszaka folyamán fejenként 6-8 Bang pezsgőtablettát ittunk meg. Ez megfelel kb 6-8 Bombának.
Augusztus 19
Nóri itthon várt engem, s mentünk délután a Mesterségek Ünnepét megnézni. Ez egy kirakodó vásár, műsorokkal a Budai Várban. Megnéztük a Történeti Múzeumot is.
Augusztus 20
Vasárnap 20-án jöttek fel Apámék tüzijátékot nézni. Mi faterral gyorsan megfogalmaztunk egy levelet a Határozat ellen. Szabi előtt nappal ugyanis megkaptam a rendőrségi eredményt a balesettel kapcsolatban: mely szerint mindenért én vagyok a felelős, s a Nő teljesen szabályos volt….
Miután végeztünk a levéllel, elindultunk a King Arthur kajáldába.
Itt degeszre ettük magunkat. Innen busszal a Fenyőgyöngyéig mentünk, mivel a HHH-t választottuk ki a legmagasabb és legjobban látható helynek. Fenyőgyöngyétől gyalog mentünk fel a HHH tetejére.
Időközben be kellett kapcsolnunk a fejlámpákat, mert már szürkülni kezdett. Cirka 35 perc alatt felértünk a HHH tetejére. Útközben megannyi motoros, s autós hajtott el mellettünk. Nóri fel is vette a zöld kukás mellényt, míg Erzsin és rajtam is fejlámpa volt. Az út végén én azt néttem, vajon lemaradtunk-e az elejéről –noha csak ¾ kilenc volt-, mivel olyan fényvillanásokat láttam. Aztán persze kapcsoltam, hogy ez csupán villámlás.
A “szokásos” helyre vittem fel Apuékat: oda, ahonnan nézni szoktuk a várost felülről a Teliholdas túrák esetén. Nem voltak sokan, még jutott ülőhely is nekünk, illetve a lányoknak, s Apuval mi fel tudtunk venni fényképező pozíciót a Parlament felé. Beláttuk az egész tűzijáték helyszínét. Hátunk mögött a Pilisben egyre vadabbul villámlott, s úgy tűnt egyre közeledik felénk a sűrű viharfelhő. A meteorológia mondta estére a vihart, esőt, de úgy gondoltuk, hogy később érkezik. Én egy idő után már hátat fordítottam a Dunának, s a Pilis felé próbáltam meg fotózni. Gyönyörű villámok voltak; igaz, hogy olyan sűrű felhők voltak, hogy látni csak a harmadát lehetett. Apámnak említettem 3 perccel kilenc előtt, hogy figyelje meg a tűzijátékkal egy időben elkezd majd esni az eső is.
Ha tudtam volna, hogy ilyen jól jósolok, akkor lottóztam volna. Elkezdődött a tűzijáték, s elkezdett csöpögni az eső is. Összesen 4 db fotót tudtam csinálni, s egy 30 másodperces videót, amikor már zuhogott az eső. Amíg összeraktam az állványt, s elraktam a fényképezőgépet, elázott a nadrágom teljesen. Hirtelen olyan erős szél csapott le ránk, hogy jobbnak láttuk elbújni a bunker fala mögé, a bokrok által is védve magunkat.
Nórit átöleltem, s vontam magamhoz- védtem az esőtől, s hogy együtt melegedjünk. Apu, s Erzsi a bokor másik felén voltak. Pár perc után annyit hűlt a levegő, s annyira átáztam, hogy remegett az egész testem a hidegtől, s az izmok is már-már görcsösen össze-össze húzódtak. Ekkor mondtam Nórinak menjünk innen. Akkora hangerővel tombolt még a szél, hogy ordítanom kellett Apáméknak, hogy jöjjenek utánam. A teljes sötétség miatt nehezen lehetett látni, s a fel-felvillanó villámok fényénél is csak 2 métert lehetett előre látni. Mivel a helyszínt csak én ismertem, libasorban haladva vezettem le a társaságot a Rekettyésbe. Itt már átázott emberekkel találkoztunk, akik a WC-hez álltak sorba, hogy kicsavarják a ruháikat. Augusztus 20-a alkalmából (?) Jazz fesztivál volt a hegyen: a kocsma emiatt is volt nyitva részben. Zene szólt, s az emberek táncoltak (igaz nem jazzre). Mi rögtön rövidet ittunk, majd bort. Az összes pénzünket elittuk rövidre, hogy ne fázzunk, s átmelegedjünk. Nekem a hangulatom is megjött a táncoláshoz, hiszen szabin voltunk már Nórival, így többször is próbáltam táncba vinni. Sok hangulata nem volt, nem tudtam miért: talán megijedt a nagy vihartól vagy fáradt. Nem tudtam miért kedvetlen.
Apámmal még visszamentünk az egyik fejlámpáért, mert Erzsi elhagyta a nagy igyekezetben. Azt tudtuk, hogy 23:05-kor megy az utolsó busz Kolosy térre a Fenyőgyöngyétől. Igyekeztünk le tehát. 22:35-kor elindultunk lefelé, de előtte még én fizettem egy rövid kört mindenkinek. Az új fejlámpámnál teljesen jól láttuk lefelé menet, csak az a fránya szél ne fújt volna. Ruháink csak félig száradtak meg. Legjobban (?) talán Nóri járt, aki Harangtól kapott egy Duna Maratonos száraz pólót. Végig teljes sötétségben, csak a lámpám fényénél haladtunk lefelé. Amikor megérkeztünk volna a Fenyőgyöngyéhez hallottuk, hogy a busz elindul. A tervezett időnél előbb. Mögötte rendőrkocsi, aki lekísérte a hegyről. Minket a kanyarból kibukkanva nem vettek észre.
Maradt a gyaloglás le a Kolosy térig. Útközben sziklák, kavicsok, leszakadt faágak voltak az úton járdán szerteszét heverve. Az utolsó HÉV-et még elértük éppen. Útközben kaptuk meg Linda telefonhívását, hogy hol vagyunk, mi van velünk, mert a rakparton többen meghaltak, s több százan megsérültek a vihar miatt. Hajnali kettőig TV-t néztünk, a friss hírek miatt.
Augusztus 21
Reggel nehezen keltünk fel az előző napi riadalom és izgalom miatt is. Mi Nórival még nem voltunk bepakolva, s dél körül sikerült elindulnunk. Ekkor viszont már azt terveztük, hogy visszamegyünk a HHH tetejére, s megnézik Apuék nappal is, hogy néz ki a táj, illetve ott felejtettük a King Arthurból elhozott kajánkat a bokor alatt. Sikeresen felérkeztünk, s gyönyörű szép idő volt. A tetőn találkoztunk az MTV egyik stábjával, akik szintén a vihar körülményeit akarták bemutatni az esti tv nézőknek. Apámmal aztán egy rögtönzött interjút készítettek. Mi közben megtaláltuk a kajás zacskót, s olyan jól be volt csomagolva, hogy az eső nem ártott a húsoknak. Gyorsan a szép napsütésben megreggeliztünk. Innen indultunk haza Nagykanizsára. Előtte Apuék a budaőrsi Auchanbe be akartak nézni, én meg kapva az alkalmon, a Decathlonba. Itt aztán sikerült 2-3 órát is elnézegetnie mindenkinek. Az Auchanben meg is ebédeltünk. Késő délután estefelé értünk haza. Anyu még a Balaton mellett volt, s mivel másnapra terveztük azt, hogy Szlovéniába megyünk Moravska Toplice-be fürdeni (határtól 50 km-re van), ezért lent aludtunk Apunál.
Augusztus 22
Este lefekvés (éjfél magasságában) után reggel nyögvenyelős kelés. Korai indulást terveztünk, de a fellebező levél megírásáig, s feladásáig nem tudtunk elindulni.
Cirka egy órás utazás után végül kettő körül érkeztünk meg a fürdőhöz. Gyors átöltözés után aztán birtokba vettük a terepet. Nekem nagyon tetszett az egész fürdő. Gyönyörű napsütés, meleg, s szépen elrendezett vizipark szerű fürdő. Nóri nagyon visszafogott volt most is, nem is értettem miért, hiszen szabadságon vagyunk, s nem kell foglalkozni semmivel sem, csak hogy jól érezzük magunkat. Én Apámmal együtt jártunk csúszdáról csúszdára, s medencéről medencére. Az idő gyorsan elment, s el is fáradtunk. Én még úszkáltam is egy keveset. Hogy ne maradjunk ki semmiből, itt is elkapott minket egy kisebb vihar. Kb 1 óráig tartott, s nagyon hirtelen jött: 45 fokban esett az eső, s erős szél is volt. Mi ekkor is szabadban voltunk, hiszen a víz amiben ültünk-voltunk állandó 30-32 fokos volt. Meglepő módon, ahogy elvonult újra gyönyörű meleg idő lett. Voltak különböző hőmérsékletű medencék. Mindegyiket kipróbáltam, s masszíroztattam magam a vízzel is. Nórit csak egy csúszásra lehetett rávenni, akkor is csak azért, mert lassan indulni készültünk, s mert látta mennyire élvezzük a csúszást. Sajnos nem sikerült jól a csúszás, mert beverte a könyökét, s kicsit fájt neki. Igaz a vízből nem mert egy darabig kijönni, mert a csúszás végén a víz lesodorta róla a fürdőruhát.
Este fél kilenc-kilenc magasságában indultunk haza. Ekkor már Anyu is otthon volt. Mindenki támogatta azt az ötletet, hogy aznap is aludjunk Apuéknál, noha én szívesen aludtam volna otthon. Amikor otthon Anyu megtudta, hogy csak beugrottunk, s már megyünk is le, el volt keseredve rendesen. Én is. Aznap este ismét későn feküdtünk.
Augusztus 23
Reggel hatos ébredés mindenkinek fájó volt, de hosszú út állt előttünk, hiszen Horvátországba indultunk: Plitvice Jezara-ba. Ez egy Nemzeti Park, ahol megannyi szép vízesés található. Egy szépséghibája van, hogy 270 km-re van Nagykanizsától. Ezért is indultunk 7-kor.
Valahol félúton megálltunk egy kicsit enni-pihenni. Dél körül értünk oda, úgy, hogy Karlovyban elkeveredtünk kicsit.
Nekem ismét nagyon tetszett a mai nap. Tényleg szép helyen jártunk, kár hogy kicsit későn értünk ki. Én ahogy megláttam a térképet, a legnagyobb tavat szerettem volna körülgyalogolni, meg a mellette lévő kisebbet is. Végül hajóval elmentünk a nagyobbik tó túlsó végére, majd ott ebédeltünk egyet, s kettőkor indultunk el valójában gyalogolni. A fotók magukért beszélnek úgy vélem. Nóri itt sem volt túl lelkes, s nem tudtam miért.
Nekem nagyon tetszett az egész. Nem lehet erről írni, hanem inkább a fotókat nézegetni.
Késő délután indultunk vissza, hét óra felé.
Aznap este már Anyunál aludtunk. Útközben visszafelé Nóri sms-t kapott, amikor a határ előtt nem sokkal bekapcsolta a telefonját. Akkor mondta nekem, hogy Szilvi az a munkatársa, akinek segítenie kell majd költözködni, ha visszaérünk Budapestre.
Augusztus 24-25
És innentől kezdve Nóri két napig a telefonján lógott, s állandóan pötyögött valakinek, valamit. Kicsit bunkóságnak tartottam, de fogalmazzunk finomabban: illetlenségnek, hogy mi vagyunk szabin, kettesben, Anyunál vagyunk, s amikor csak lehet a telefonján irogat. Nem szóltam, csak a csütörtöki napon kérdeztem mi van Vele, mert egészhéten nem látom rajta azt a felszabadult érzést, miszerint szabin van, velem van, s nem kell másnap munkába mennie, munkára gondolnia. Akkor azt mondta nincs semmi baj, csak úgy elvan, bambulgat….
Innentől megváltozott az életem, az elmúlt két hetem. Régen voltam ilyen mélyen érzelmileg, s lelkileg. Na nem azért, mert Nóri nem volt felszabadult, hanem, mert pénteki napon amikor Nóri elaludt, nem tudtam mit tenni, megnéztem a telefonját: kitől kapott, s kinek ír ennyit. S meglepetésként ért, hogy a 10 évvel korábbi szerelmével vív SMS párbajt. Ezzel még nem lenne baj, hanem a hangvétellel. A hiányzol és szeretlek címszavak nem szokványosak, ha két régi ismerős megtalálja egymást- főleg, hogy korábban már jártak, s az egyiküknek komoly kapcsolata van.
Az SMS-ekből kiderült, hogy több személyes találkozót terveztek-terveznek. Az elsőt kapásból másnap, amikor is Nóri úgyis elmenne otthonról segíteni a munkatársnőjének költözködni.
Aznap este még elolvastam egy munkatársával folytatott SMS-ét is. Illetve amit a munkatársa írt Nórinak. Akkor már az is gyanús hangvételű volt, s egyik SMS sem csak szimpla SMSnek tűnt, hanem válasznak Nóri írására...a féltékenység két pasi formajában is megjelent a szívemben. Egyik szerelmi, másik testi vonzalmakról írogatott Nórinak.
Nem nagyon írtam az utóbbi időben, mert a baleset miatt nagyon sokáig feküdnöm kellett, így aztán sok esemény nem történt az életemben. Július vége felé aztán nem bírtam tovább az itthoni semmittevést és 3.5 héttel a baleset után elmentem dolgozni. Igyekeztem minél keményebben dolgozni, hogy a kimaradt bevételt-fizetést megpróbáljam visszaszedni. Viszont ez alatt az egy hónap alatt kellően elfáradtam. Annyi új ember érkezett hozzánk, akik megannyi hülyeséget követtek el, s önfejűen, nem törekedve arra, hogy beilleszkedjenek, hogy a szabadság ideje jókor jött.
Augusztus 18
Örültem, mikor szabi előtt nem sokkal kiderült, hogy jön újra Magyarországra Armin van Buuren. Mivel Öcsémmel nem is tudom már mikor voltunk ilyen buliban, adva volt az alkalom. Arra a hétre gyönyörű időt jósolt a meteorológia, ezért nem csak az esti bulira mentünk le Öcsémmel a Palace mellé, hanem már korábban. Kifeküdtünk a strandra, én úsztam egyet, majd megittunk egy koktélt. Mivel Anyu, Húgom és családja egy megállóra voltak tőlünk vasúttal, ezért átnéztünk Hozzájuk is egy rövid időre. Este nyolcra értünk vissza Széplakfelsőre. Elkezdtünk iszogatni, majd éjfél után nem sokkal beálltunk a sorba. Hiába volt azonban előreváltott jegyünk, így is ¾ óra volt, mire bejutottunk. Ott aztán éppen elkezdődött a buli. Nagyon jó zene volt, s hajnali 5-ig szinte megállás nélkül táncoltunk. Tetszett a hely, a zene, a hangulat: minden.
Reggel 6os járattal indultunk haza. Tamás Siófokról ment Veszprémbe busszal, én pedig vonatoztam. A vonaton aludtam másfél órát, s idehaza 3 órát. Frissen ébredtem, mivel kiderült, hogy az éjszaka folyamán fejenként 6-8 Bang pezsgőtablettát ittunk meg. Ez megfelel kb 6-8 Bombának.
Augusztus 19
Nóri itthon várt engem, s mentünk délután a Mesterségek Ünnepét megnézni. Ez egy kirakodó vásár, műsorokkal a Budai Várban. Megnéztük a Történeti Múzeumot is.
Augusztus 20
Vasárnap 20-án jöttek fel Apámék tüzijátékot nézni. Mi faterral gyorsan megfogalmaztunk egy levelet a Határozat ellen. Szabi előtt nappal ugyanis megkaptam a rendőrségi eredményt a balesettel kapcsolatban: mely szerint mindenért én vagyok a felelős, s a Nő teljesen szabályos volt….
Miután végeztünk a levéllel, elindultunk a King Arthur kajáldába.
Itt degeszre ettük magunkat. Innen busszal a Fenyőgyöngyéig mentünk, mivel a HHH-t választottuk ki a legmagasabb és legjobban látható helynek. Fenyőgyöngyétől gyalog mentünk fel a HHH tetejére.
Időközben be kellett kapcsolnunk a fejlámpákat, mert már szürkülni kezdett. Cirka 35 perc alatt felértünk a HHH tetejére. Útközben megannyi motoros, s autós hajtott el mellettünk. Nóri fel is vette a zöld kukás mellényt, míg Erzsin és rajtam is fejlámpa volt. Az út végén én azt néttem, vajon lemaradtunk-e az elejéről –noha csak ¾ kilenc volt-, mivel olyan fényvillanásokat láttam. Aztán persze kapcsoltam, hogy ez csupán villámlás.
A “szokásos” helyre vittem fel Apuékat: oda, ahonnan nézni szoktuk a várost felülről a Teliholdas túrák esetén. Nem voltak sokan, még jutott ülőhely is nekünk, illetve a lányoknak, s Apuval mi fel tudtunk venni fényképező pozíciót a Parlament felé. Beláttuk az egész tűzijáték helyszínét. Hátunk mögött a Pilisben egyre vadabbul villámlott, s úgy tűnt egyre közeledik felénk a sűrű viharfelhő. A meteorológia mondta estére a vihart, esőt, de úgy gondoltuk, hogy később érkezik. Én egy idő után már hátat fordítottam a Dunának, s a Pilis felé próbáltam meg fotózni. Gyönyörű villámok voltak; igaz, hogy olyan sűrű felhők voltak, hogy látni csak a harmadát lehetett. Apámnak említettem 3 perccel kilenc előtt, hogy figyelje meg a tűzijátékkal egy időben elkezd majd esni az eső is.
Ha tudtam volna, hogy ilyen jól jósolok, akkor lottóztam volna. Elkezdődött a tűzijáték, s elkezdett csöpögni az eső is. Összesen 4 db fotót tudtam csinálni, s egy 30 másodperces videót, amikor már zuhogott az eső. Amíg összeraktam az állványt, s elraktam a fényképezőgépet, elázott a nadrágom teljesen. Hirtelen olyan erős szél csapott le ránk, hogy jobbnak láttuk elbújni a bunker fala mögé, a bokrok által is védve magunkat.
Nórit átöleltem, s vontam magamhoz- védtem az esőtől, s hogy együtt melegedjünk. Apu, s Erzsi a bokor másik felén voltak. Pár perc után annyit hűlt a levegő, s annyira átáztam, hogy remegett az egész testem a hidegtől, s az izmok is már-már görcsösen össze-össze húzódtak. Ekkor mondtam Nórinak menjünk innen. Akkora hangerővel tombolt még a szél, hogy ordítanom kellett Apáméknak, hogy jöjjenek utánam. A teljes sötétség miatt nehezen lehetett látni, s a fel-felvillanó villámok fényénél is csak 2 métert lehetett előre látni. Mivel a helyszínt csak én ismertem, libasorban haladva vezettem le a társaságot a Rekettyésbe. Itt már átázott emberekkel találkoztunk, akik a WC-hez álltak sorba, hogy kicsavarják a ruháikat. Augusztus 20-a alkalmából (?) Jazz fesztivál volt a hegyen: a kocsma emiatt is volt nyitva részben. Zene szólt, s az emberek táncoltak (igaz nem jazzre). Mi rögtön rövidet ittunk, majd bort. Az összes pénzünket elittuk rövidre, hogy ne fázzunk, s átmelegedjünk. Nekem a hangulatom is megjött a táncoláshoz, hiszen szabin voltunk már Nórival, így többször is próbáltam táncba vinni. Sok hangulata nem volt, nem tudtam miért: talán megijedt a nagy vihartól vagy fáradt. Nem tudtam miért kedvetlen.
Apámmal még visszamentünk az egyik fejlámpáért, mert Erzsi elhagyta a nagy igyekezetben. Azt tudtuk, hogy 23:05-kor megy az utolsó busz Kolosy térre a Fenyőgyöngyétől. Igyekeztünk le tehát. 22:35-kor elindultunk lefelé, de előtte még én fizettem egy rövid kört mindenkinek. Az új fejlámpámnál teljesen jól láttuk lefelé menet, csak az a fránya szél ne fújt volna. Ruháink csak félig száradtak meg. Legjobban (?) talán Nóri járt, aki Harangtól kapott egy Duna Maratonos száraz pólót. Végig teljes sötétségben, csak a lámpám fényénél haladtunk lefelé. Amikor megérkeztünk volna a Fenyőgyöngyéhez hallottuk, hogy a busz elindul. A tervezett időnél előbb. Mögötte rendőrkocsi, aki lekísérte a hegyről. Minket a kanyarból kibukkanva nem vettek észre.
Maradt a gyaloglás le a Kolosy térig. Útközben sziklák, kavicsok, leszakadt faágak voltak az úton járdán szerteszét heverve. Az utolsó HÉV-et még elértük éppen. Útközben kaptuk meg Linda telefonhívását, hogy hol vagyunk, mi van velünk, mert a rakparton többen meghaltak, s több százan megsérültek a vihar miatt. Hajnali kettőig TV-t néztünk, a friss hírek miatt.
Augusztus 21
Reggel nehezen keltünk fel az előző napi riadalom és izgalom miatt is. Mi Nórival még nem voltunk bepakolva, s dél körül sikerült elindulnunk. Ekkor viszont már azt terveztük, hogy visszamegyünk a HHH tetejére, s megnézik Apuék nappal is, hogy néz ki a táj, illetve ott felejtettük a King Arthurból elhozott kajánkat a bokor alatt. Sikeresen felérkeztünk, s gyönyörű szép idő volt. A tetőn találkoztunk az MTV egyik stábjával, akik szintén a vihar körülményeit akarták bemutatni az esti tv nézőknek. Apámmal aztán egy rögtönzött interjút készítettek. Mi közben megtaláltuk a kajás zacskót, s olyan jól be volt csomagolva, hogy az eső nem ártott a húsoknak. Gyorsan a szép napsütésben megreggeliztünk. Innen indultunk haza Nagykanizsára. Előtte Apuék a budaőrsi Auchanbe be akartak nézni, én meg kapva az alkalmon, a Decathlonba. Itt aztán sikerült 2-3 órát is elnézegetnie mindenkinek. Az Auchanben meg is ebédeltünk. Késő délután estefelé értünk haza. Anyu még a Balaton mellett volt, s mivel másnapra terveztük azt, hogy Szlovéniába megyünk Moravska Toplice-be fürdeni (határtól 50 km-re van), ezért lent aludtunk Apunál.
Augusztus 22
Este lefekvés (éjfél magasságában) után reggel nyögvenyelős kelés. Korai indulást terveztünk, de a fellebező levél megírásáig, s feladásáig nem tudtunk elindulni.
Cirka egy órás utazás után végül kettő körül érkeztünk meg a fürdőhöz. Gyors átöltözés után aztán birtokba vettük a terepet. Nekem nagyon tetszett az egész fürdő. Gyönyörű napsütés, meleg, s szépen elrendezett vizipark szerű fürdő. Nóri nagyon visszafogott volt most is, nem is értettem miért, hiszen szabadságon vagyunk, s nem kell foglalkozni semmivel sem, csak hogy jól érezzük magunkat. Én Apámmal együtt jártunk csúszdáról csúszdára, s medencéről medencére. Az idő gyorsan elment, s el is fáradtunk. Én még úszkáltam is egy keveset. Hogy ne maradjunk ki semmiből, itt is elkapott minket egy kisebb vihar. Kb 1 óráig tartott, s nagyon hirtelen jött: 45 fokban esett az eső, s erős szél is volt. Mi ekkor is szabadban voltunk, hiszen a víz amiben ültünk-voltunk állandó 30-32 fokos volt. Meglepő módon, ahogy elvonult újra gyönyörű meleg idő lett. Voltak különböző hőmérsékletű medencék. Mindegyiket kipróbáltam, s masszíroztattam magam a vízzel is. Nórit csak egy csúszásra lehetett rávenni, akkor is csak azért, mert lassan indulni készültünk, s mert látta mennyire élvezzük a csúszást. Sajnos nem sikerült jól a csúszás, mert beverte a könyökét, s kicsit fájt neki. Igaz a vízből nem mert egy darabig kijönni, mert a csúszás végén a víz lesodorta róla a fürdőruhát.
Este fél kilenc-kilenc magasságában indultunk haza. Ekkor már Anyu is otthon volt. Mindenki támogatta azt az ötletet, hogy aznap is aludjunk Apuéknál, noha én szívesen aludtam volna otthon. Amikor otthon Anyu megtudta, hogy csak beugrottunk, s már megyünk is le, el volt keseredve rendesen. Én is. Aznap este ismét későn feküdtünk.
Augusztus 23
Reggel hatos ébredés mindenkinek fájó volt, de hosszú út állt előttünk, hiszen Horvátországba indultunk: Plitvice Jezara-ba. Ez egy Nemzeti Park, ahol megannyi szép vízesés található. Egy szépséghibája van, hogy 270 km-re van Nagykanizsától. Ezért is indultunk 7-kor.
Valahol félúton megálltunk egy kicsit enni-pihenni. Dél körül értünk oda, úgy, hogy Karlovyban elkeveredtünk kicsit.
Nekem ismét nagyon tetszett a mai nap. Tényleg szép helyen jártunk, kár hogy kicsit későn értünk ki. Én ahogy megláttam a térképet, a legnagyobb tavat szerettem volna körülgyalogolni, meg a mellette lévő kisebbet is. Végül hajóval elmentünk a nagyobbik tó túlsó végére, majd ott ebédeltünk egyet, s kettőkor indultunk el valójában gyalogolni. A fotók magukért beszélnek úgy vélem. Nóri itt sem volt túl lelkes, s nem tudtam miért.
Nekem nagyon tetszett az egész. Nem lehet erről írni, hanem inkább a fotókat nézegetni.
Késő délután indultunk vissza, hét óra felé.
Aznap este már Anyunál aludtunk. Útközben visszafelé Nóri sms-t kapott, amikor a határ előtt nem sokkal bekapcsolta a telefonját. Akkor mondta nekem, hogy Szilvi az a munkatársa, akinek segítenie kell majd költözködni, ha visszaérünk Budapestre.
Augusztus 24-25
És innentől kezdve Nóri két napig a telefonján lógott, s állandóan pötyögött valakinek, valamit. Kicsit bunkóságnak tartottam, de fogalmazzunk finomabban: illetlenségnek, hogy mi vagyunk szabin, kettesben, Anyunál vagyunk, s amikor csak lehet a telefonján irogat. Nem szóltam, csak a csütörtöki napon kérdeztem mi van Vele, mert egészhéten nem látom rajta azt a felszabadult érzést, miszerint szabin van, velem van, s nem kell másnap munkába mennie, munkára gondolnia. Akkor azt mondta nincs semmi baj, csak úgy elvan, bambulgat….
Innentől megváltozott az életem, az elmúlt két hetem. Régen voltam ilyen mélyen érzelmileg, s lelkileg. Na nem azért, mert Nóri nem volt felszabadult, hanem, mert pénteki napon amikor Nóri elaludt, nem tudtam mit tenni, megnéztem a telefonját: kitől kapott, s kinek ír ennyit. S meglepetésként ért, hogy a 10 évvel korábbi szerelmével vív SMS párbajt. Ezzel még nem lenne baj, hanem a hangvétellel. A hiányzol és szeretlek címszavak nem szokványosak, ha két régi ismerős megtalálja egymást- főleg, hogy korábban már jártak, s az egyiküknek komoly kapcsolata van.
Az SMS-ekből kiderült, hogy több személyes találkozót terveztek-terveznek. Az elsőt kapásból másnap, amikor is Nóri úgyis elmenne otthonról segíteni a munkatársnőjének költözködni.
Aznap este még elolvastam egy munkatársával folytatott SMS-ét is. Illetve amit a munkatársa írt Nórinak. Akkor már az is gyanús hangvételű volt, s egyik SMS sem csak szimpla SMSnek tűnt, hanem válasznak Nóri írására...a féltékenység két pasi formajában is megjelent a szívemben. Egyik szerelmi, másik testi vonzalmakról írogatott Nórinak.
