kedd, szeptember 26, 2006
Magyarázatok
Szeptember 25
Az elmúlt öt-hétben többször megfeneklett a Nórival közösen belakott csónakunk. Most hétvégén olyan viharba kerültünk, hogy a kettétört ladikból elég messze sodort minket a víz.
Morális válságba kerültem. Elkezdtem vasárnap összeírni, mi az, ami az albérletben Nórihoz tartozik, s mi az enyém. Mindezt azért, hogy az osztozkodás még egyszerűbb legyen. Az én kis élettörténetembe ismét bekerült pár időpont és helyszín, amit nem fogok feledni egy darabig.
2006. Június 19-29
2006. Július 17
2006. Augusztus 18
2006. Augusztus 26
2006. Szeptember 7
2006. Szeptember 23-24
S íme itt vagyok szeptember 25-én, s gondolkodok az életen. Vajon lesz-e még a mi kapcsolatunk olyan amilyen volt még áprilisban. Lehet-e olyan a kapcsolatunk? Ha megjelenik egy fellángoló szerelem az egyik félnél, miközben párkapcsolatban él, el tudja-e feledni? Ki tudja-e törölni a szívéből az ember? Nem tudom a választ rá, mert ilyen velem eddig még soha nem esett meg. Tippelni tudok. Úgy gondolom, ha az egyik fél eljutott oda, hogy a párját megcsalja [s erről 1-2 hónapig hallgat], hogy találkozik a volt szerelmével [s ezt 1 hétig eltitkolja a párja elől], hogy csókolózik a volt szerelmével [s ezt 2 hétig eltitkolja a párja elől], hogy beleszeretett a volt szerelmébe 10 év után [s ezt próbálja eltitkolni]…..ha a volt szerelem iránt többet érez…akkor a válasz csakis NEM lehet.
Múló érzés lehet belőle, de azt a másfél hónapot kitörölni nem fogja tudni az emlékéből [nem is biztos, hogy helyes lenne – mondom ezt annak ellenére, hogy az én káromra történt a dolog], s a szívéből sem.
Milyen ember kíván ennek a feldolgozása: szembesülni azzal, hogy a párunk - akiért mindent megtettünk, amikor elesett – beteg volt, aki mellett kiálltunk más véleményekkel szemben, aki maga mellett érezhetett bennünket a bajban is – képes volt a hátunk mögött ennyi rosszat megtenni, ennyi bajt okozni anélkül, hogy ha gondot szimatolt volna a kapcsolatban, odaállt volna elénk, s elkezdett volna beszélni.
Rossz dolog csalódni, de még rosszabb, hogyha a hozzád legközelebb lévő emberben, a párodban, szerelmedben csalódsz.
Ahogy korábban máskor is a nagy csalódások idején: üresnek érzem magam. Automatikus üzemmódba vagyok kapcsolva. Bemegyek dolgozni, teszem a dolgom, hazajövök, s itthon is próbálom lekötni magam: főzéssel, takarítással, pakolással.
Hülye érzés átbaszva lenni.
Szeptember 25
Az elmúlt öt-hétben többször megfeneklett a Nórival közösen belakott csónakunk. Most hétvégén olyan viharba kerültünk, hogy a kettétört ladikból elég messze sodort minket a víz.
Morális válságba kerültem. Elkezdtem vasárnap összeírni, mi az, ami az albérletben Nórihoz tartozik, s mi az enyém. Mindezt azért, hogy az osztozkodás még egyszerűbb legyen. Az én kis élettörténetembe ismét bekerült pár időpont és helyszín, amit nem fogok feledni egy darabig.
2006. Június 19-29
2006. Július 17
2006. Augusztus 18
2006. Augusztus 26
2006. Szeptember 7
2006. Szeptember 23-24
S íme itt vagyok szeptember 25-én, s gondolkodok az életen. Vajon lesz-e még a mi kapcsolatunk olyan amilyen volt még áprilisban. Lehet-e olyan a kapcsolatunk? Ha megjelenik egy fellángoló szerelem az egyik félnél, miközben párkapcsolatban él, el tudja-e feledni? Ki tudja-e törölni a szívéből az ember? Nem tudom a választ rá, mert ilyen velem eddig még soha nem esett meg. Tippelni tudok. Úgy gondolom, ha az egyik fél eljutott oda, hogy a párját megcsalja [s erről 1-2 hónapig hallgat], hogy találkozik a volt szerelmével [s ezt 1 hétig eltitkolja a párja elől], hogy csókolózik a volt szerelmével [s ezt 2 hétig eltitkolja a párja elől], hogy beleszeretett a volt szerelmébe 10 év után [s ezt próbálja eltitkolni]…..ha a volt szerelem iránt többet érez…akkor a válasz csakis NEM lehet.
Múló érzés lehet belőle, de azt a másfél hónapot kitörölni nem fogja tudni az emlékéből [nem is biztos, hogy helyes lenne – mondom ezt annak ellenére, hogy az én káromra történt a dolog], s a szívéből sem.
Milyen ember kíván ennek a feldolgozása: szembesülni azzal, hogy a párunk - akiért mindent megtettünk, amikor elesett – beteg volt, aki mellett kiálltunk más véleményekkel szemben, aki maga mellett érezhetett bennünket a bajban is – képes volt a hátunk mögött ennyi rosszat megtenni, ennyi bajt okozni anélkül, hogy ha gondot szimatolt volna a kapcsolatban, odaállt volna elénk, s elkezdett volna beszélni.
Rossz dolog csalódni, de még rosszabb, hogyha a hozzád legközelebb lévő emberben, a párodban, szerelmedben csalódsz.
Ahogy korábban máskor is a nagy csalódások idején: üresnek érzem magam. Automatikus üzemmódba vagyok kapcsolva. Bemegyek dolgozni, teszem a dolgom, hazajövök, s itthon is próbálom lekötni magam: főzéssel, takarítással, pakolással.
Hülye érzés átbaszva lenni.
