szerda, október 25, 2006
Magyarázatok
Holnap végre kiköltözik Nóri! Ez megkönnyebbüles, ugyanakkor szívszorító érzés. Sajnos most amikor e sorokat írom is a könnyeimmel küzdök. Lehet szánalmas látványt nyújthatok, de ezek a dolgok egyszercsak a másodperc törtrésze alatt törnek fel a felszínre, s nagyon nehéz leküzdeni őket.
Örülök, hogy végre nem kell a kicsinyes dolgait eltűrnöm, s látnom mennyire nem törődik az életével illetve bocsánat mennyire csak a saját életével törődik, s én mennyire egy porszemmé változtam ebben a világban. Ugyanakkor rossz érzés, mert végül ezzel pecsételjük meg a végleges elválásunkat. Furcsa, hogy a reggeli órákban még teljesen jól voltam, s örültem, hogy gyógyul a lelkem. Lehet úgy próbálom meg átélni-túlélni a dolgot, hogy nem veszek tudomást arról, hogy volt mellettem Valaki. De lehet ezt csinálni hosszútávon? Természetesen nem.
A neheze most fog jönni, amikor magam maradok. Az a bizonyos 1% esély eddig lógott a levegőben, s most 0-vá redukálódik.
Jó lenne erősnek lenni, erősnek érezni magam. Erejem teljében mosolyogva járnom az utcát.
Jó lenne sok hónappal a mai napok után vagy előtt járni mindazzal a tapasztalattal, amivel növekedtem.
Jó lenne, jó lenne, jó lenne....szavak, vágyak, érzések. Az ÉLET nevezetű dolgot azért találta ki valaki, hogy jó sok szenvedést is el kelljen viselnünk láthatólag meghatározott ok,cél nélkül. CSAK ÚGY.
Holnap végre kiköltözik Nóri! Ez megkönnyebbüles, ugyanakkor szívszorító érzés. Sajnos most amikor e sorokat írom is a könnyeimmel küzdök. Lehet szánalmas látványt nyújthatok, de ezek a dolgok egyszercsak a másodperc törtrésze alatt törnek fel a felszínre, s nagyon nehéz leküzdeni őket.
Örülök, hogy végre nem kell a kicsinyes dolgait eltűrnöm, s látnom mennyire nem törődik az életével illetve bocsánat mennyire csak a saját életével törődik, s én mennyire egy porszemmé változtam ebben a világban. Ugyanakkor rossz érzés, mert végül ezzel pecsételjük meg a végleges elválásunkat. Furcsa, hogy a reggeli órákban még teljesen jól voltam, s örültem, hogy gyógyul a lelkem. Lehet úgy próbálom meg átélni-túlélni a dolgot, hogy nem veszek tudomást arról, hogy volt mellettem Valaki. De lehet ezt csinálni hosszútávon? Természetesen nem.
A neheze most fog jönni, amikor magam maradok. Az a bizonyos 1% esély eddig lógott a levegőben, s most 0-vá redukálódik.
Jó lenne erősnek lenni, erősnek érezni magam. Erejem teljében mosolyogva járnom az utcát.
Jó lenne sok hónappal a mai napok után vagy előtt járni mindazzal a tapasztalattal, amivel növekedtem.
Jó lenne, jó lenne, jó lenne....szavak, vágyak, érzések. Az ÉLET nevezetű dolgot azért találta ki valaki, hogy jó sok szenvedést is el kelljen viselnünk láthatólag meghatározott ok,cél nélkül. CSAK ÚGY.
