csütörtök, október 19, 2006
Magyarázatok
Két-három dolog még mindig eszembe jut, s valószínű eszembe is fog egy darabig...
Először is beszéltem késő délutan Nóri felnőttkori barátnőjével Magdival. Megkérdeztem Tőle is - mivel a költözést és bepakolást egütt végezték, s közben beszélgettek -, hogy jól látom-e Nóri tényleg végleg lezárja a mostani kapcsolatunkat. Ő azt mondta nem jelentheti ezt ki, mert ugyan nekem erről nem kell tudnom, de amikor felment hozzánk a lakásra, akkor Nóri sírt [lehet az általam kirakott emléktárgyak - szerelmes képeslap, macik amivel aludt, fényképalbum - okozta az érzelmi felindulást]. Magdinak azt mondta, hogy most amibe megegyeztünk az lesz: vagyis egy darabig külön leszünk. Ez számomra egy meglepetés dolog volt, hiszen előző nap ezt mondta a jó barátnőjének, nekem meg kijelenti másnap, hogy tényleg végleg lezárja a kapcsolatunkat.
Másik dolog, ahogy írtam utólag minden könnyebb látni. Nóri cirka 2.5-3 hete már maga csinálta a tízóraiját magának, miközben előtte mindig én csináltam Neki. Lehet ezzel is már az önálló - tőlem különálló - életre készült fel.
A tegnapi nap eseménye, hogy kénytelen voltam felhívni Nórit, hogy megkérdezzem pár hete milyen tünetei voltak megfázás ügyében, s milyen gyógyszert kapott. Elmentem dokihoz, s mivel Húgomék - Márk miatt - Budapesten voltak, siettem haza, hogy Velük találkozzak.
Útközben Nóri mamájáék háza előtt jötem el [legrövidebb út az egyenes], s összefutottam Nóri új barátjával. Kérdés Ő megismert-e, de éppen előttem Y fordulózott a villantós céges kocsijával. Még be is néztem kicsit az ablakon.
Visszanéztem, mert személyesen nem láttam a srácot soha, csak fotóról. Megállt a ház előtt, kiszállt, s elkezdett cigizni. Kedvem lett volna odamenni, hogy ennyit mondjak: Gratulálok. Vagy Szia Szányi Zoltán vagyok. Majd hátat fordítani Neki, s eljönni.
Végül nem tettem.
Két-három dolog még mindig eszembe jut, s valószínű eszembe is fog egy darabig...
Először is beszéltem késő délutan Nóri felnőttkori barátnőjével Magdival. Megkérdeztem Tőle is - mivel a költözést és bepakolást egütt végezték, s közben beszélgettek -, hogy jól látom-e Nóri tényleg végleg lezárja a mostani kapcsolatunkat. Ő azt mondta nem jelentheti ezt ki, mert ugyan nekem erről nem kell tudnom, de amikor felment hozzánk a lakásra, akkor Nóri sírt [lehet az általam kirakott emléktárgyak - szerelmes képeslap, macik amivel aludt, fényképalbum - okozta az érzelmi felindulást]. Magdinak azt mondta, hogy most amibe megegyeztünk az lesz: vagyis egy darabig külön leszünk. Ez számomra egy meglepetés dolog volt, hiszen előző nap ezt mondta a jó barátnőjének, nekem meg kijelenti másnap, hogy tényleg végleg lezárja a kapcsolatunkat.
Másik dolog, ahogy írtam utólag minden könnyebb látni. Nóri cirka 2.5-3 hete már maga csinálta a tízóraiját magának, miközben előtte mindig én csináltam Neki. Lehet ezzel is már az önálló - tőlem különálló - életre készült fel.
A tegnapi nap eseménye, hogy kénytelen voltam felhívni Nórit, hogy megkérdezzem pár hete milyen tünetei voltak megfázás ügyében, s milyen gyógyszert kapott. Elmentem dokihoz, s mivel Húgomék - Márk miatt - Budapesten voltak, siettem haza, hogy Velük találkozzak.
Útközben Nóri mamájáék háza előtt jötem el [legrövidebb út az egyenes], s összefutottam Nóri új barátjával. Kérdés Ő megismert-e, de éppen előttem Y fordulózott a villantós céges kocsijával. Még be is néztem kicsit az ablakon.
Visszanéztem, mert személyesen nem láttam a srácot soha, csak fotóról. Megállt a ház előtt, kiszállt, s elkezdett cigizni. Kedvem lett volna odamenni, hogy ennyit mondjak: Gratulálok. Vagy Szia Szányi Zoltán vagyok. Majd hátat fordítani Neki, s eljönni.
Végül nem tettem.
