péntek, október 27, 2006

 
Magyarázatok


Melankólikus érzések járják át az egész testemet. Most jöttem meg az ebédlőből, s a Duna part felé haladtunk a munkatársakkal. Hirtelen megrohant valami, s belém bújt. Ez a gyönyörű idő volt talán, ami belém kergette az érzéseket. Lágyan simogató szellő, s kellemes napsütés amiről hirtelen Nóri jutott eszembe. Szerettem volna ebben a szép időben átölelve Őt, kézen fogva sétálni Vele. Most nem tudom megosztani ezt az érzést senkivel sem. Hiányzik.

Ezt a gyönyörű őszi időt Vele együtt átélni, nyugodtan, akár néma csendben sátálva egymás mellett. Éreztük volna, hogy egymáshoz tartozunk, s a csenddel talán a bocsánatot és a nyugalmat is megéltük volna.

Ez most nem lehetséges. Bár jól laktam az ebédnél, mégis üres vagyok.


S napközben felhívtam Nóri barátnőjét Magdit, hogy megköszönjem a segítséget, miszerint gyorsan sikerült majd 1 nap alatt kiköltözni [ennyi cuccott kellett volna már egy héttel ezelőtt is] . Mondta szívesen, s hogy 4 órán keresztül pakoltak. S végre Nóri is megnyugodott, s tul van a dolgokon.
Bár ezt hallani nem volt jó, de egyértelművé tette, hogy a vége utáni vége utáni VÉGE is itt van.

Nóri nem fog soha kopogtatni később nálam, hogy megbánta amit tett, s mégis csak velem kellett volna maradnia.

Comments: Megjegyzés küldése



<< Home

This page is powered by Blogger. Isn't yours?