szerda, október 18, 2006
Magyarázatok
Pár gondolat.
Az embernek ilyenkor mindig mindenről ugyanaz jut az eszébe: Valaki akivel együtt volt, s jól érezték magukat egymással, Szerették egymást, közös jövőt terveztek.
Egy Kosheen dal emlékeztet az Óbuda Centeri Kosheen koncertre, ahol Nóri mennyire élvezte az estét, milyen mosolygós volt. Augusztus 20, amikor a várban mászkáltunk kézen fogva. Vagy az az emlék, amikor kézen fogva átölelve néztük meg a Született Feleségek részeit. Néha én már másodszor, mert előbb láttam, de megnéztem Nórival újra, hogy érezzem, lássam mennyire izgul, s mennyire tetszik Neki a romantikus rész.
Egy dolog bánt, hogy azt a Nőt, akit szeretek, aki szeret-szeretett engem, akivel mindketten Boldogok voltunk egymással, s párkapcsolatban éltünk, ilyen könnyen meg lehetett zavarni...
Valószínű mindketten érezzük, hogy mi már nem nagyon futhatunk össze az életben, hiszen amibe belekezdett Nóri az mindig működött, s sokáig tartott.
16 eves korában a mostani Janival volt együtt, s 2 évig tartott, majd jött az újabb kapcsolata Tamas, akivel 7 évig volt együtt, illetve válással együtt majdnem 8 év. Aztán jöttem én közben, akivel majdnem 4 éve ismerjük egymást, s ebből 2.5 évet együtt laktunk Boldogságban. Így aztán logikus, hogy most ismét jópár szép éve következik. Mire odakerülhetnénk egymás elé, akkor Nóri már 30-31 éves lesz, s én meg 35-36. Nóri 30 éves koráig szerette volna befejezni a lakásvásárlás, s gyermekszülés család alapítás nevezetű szép dolgokat.
Azt hiszem egyre inkább érzem, hogy Nóri lezárja VÉGLEG a kapcsolatunkat. Ennél jobban küzdeni érte nem nagyon tudok, hiszen állandóan falba ütköztem.
Ahogy korábban említettem, az én kapcsolataim mindig több és többek voltak, ezért nehéz mindig az utolsó szerelmünktől megválni.
Valaki azt mondta, hogy ha a sors minket a jövőben egymás mellé teremtett, ha úgyis egymás mellett kell majd lennünk, akkor úgyis oda jutunk, s nem kell erőltetni semmit sem. Egyszerűen csak hagyni kell a dolgokat menni a maga útján. Igaz Nóri mindig inkább az újat akarta, az új dolgokat, s félek kicsit ettől. Hiszen életében először fog most az expasijával összejönni. Ez egy újdonság-új dolgo az életében. Ha bejön a dolog a sráccal, akkor elveszítem, ha nem jön be, akkor meg nem fogja -szerintem- újból megpróbálni egy másik expasijával [velem] az egész dolgot.
Két dolog miatt nem: mert már ez nem lenne újdonság számára és a régi kipróbált dolgokra nem fektet sok energiát, s ha elsőre nem sikerült Neki, akkor félni fog attól, hogy másodikra sem sikerül. Igy is elveszítem...
Egyszer remélem tényleg eljut majd oda, hogy meg akarjon keresni engem, s ahogy ígérte elém álljon, ahogy említette többször és azon lesz, hogy ne tudjam lerázni olyan könnyen.
Várni nem fogom ezt a pillanatot, mert az esélye konvergál a nullához, de ha megtörténne.. biztos nagyon boldog lennék, ha egyedül lennék, s nem lenne senkim sem.
Utólag persze mindent könnyű már látni.
Amikor feljöttek Apámék augusztus 20-án, akkor volt egy veszekedésünk Nórival miszerint: nem is lesz elég időnk egymásra a szabadság ideje alatt..Akkor én javasoltam, hogy ne menjünk le vagy Szlovéniába a strandra vagy A Plitvice tavakat hagyjuk ki Horvátországba. Végül összeölelkezve kibékültünk, s megegyzetünk, hogy megyünk mindkét helyre. Ez a veszekedés már a két nappal korábbi Janival való találkozás miatt is lehetett.
Pár nappal később, amikor a strandon voltunk, nem volt olyan felszabadult Nóri, hiába volt szép idő, s noszogattam mi van Vele...a fotókon is látszik, hogy annyira nem volt boldog.
Nóri azt felelte mindig, hogy fáradt. Én akkor még nem tudhattam [egészen múlt hét péntekig], hogy hajnalig sétált a sráccal a Városligetben augusztus 18-án [kereken két hónapja]. Ha előbb elmondja nekem, akár már másnap 19-én, hogy
1. találkoztak
2. s nem csak este 10-ig volt távol ahogy később egy héttel kibökte, hanem másnap reggel 4-ig,
akkor hamarabb a sarkamra állok , s most nem tartanánk itt. Vagy Boldogan élnénk kettesben elfelejtve a srácot vagy már régen elköltözött volna.
S tulajdonképpen már a legelejétől kezdve nem adott nekem semmi esélyt. Remélem eljön egyszer talán az az idő, amikor majd úgy véli, ez hiba volt és nekem fog csak esélyt adni. Talán eljön, de lehet soha. Erre sem fogok várni. Nóri sem szerintem, mert nagy pozitív csalódást nem okozott nekem az elmúlt hónapokban.
Néha már az is megfordult a fejemben, hogy egy csomószor azért hívott Nóri talán a Margitszigetre engem korábban, mert a Janival is ott jött össze...
Pár gondolat.
Az embernek ilyenkor mindig mindenről ugyanaz jut az eszébe: Valaki akivel együtt volt, s jól érezték magukat egymással, Szerették egymást, közös jövőt terveztek.
Egy Kosheen dal emlékeztet az Óbuda Centeri Kosheen koncertre, ahol Nóri mennyire élvezte az estét, milyen mosolygós volt. Augusztus 20, amikor a várban mászkáltunk kézen fogva. Vagy az az emlék, amikor kézen fogva átölelve néztük meg a Született Feleségek részeit. Néha én már másodszor, mert előbb láttam, de megnéztem Nórival újra, hogy érezzem, lássam mennyire izgul, s mennyire tetszik Neki a romantikus rész.
Egy dolog bánt, hogy azt a Nőt, akit szeretek, aki szeret-szeretett engem, akivel mindketten Boldogok voltunk egymással, s párkapcsolatban éltünk, ilyen könnyen meg lehetett zavarni...
Valószínű mindketten érezzük, hogy mi már nem nagyon futhatunk össze az életben, hiszen amibe belekezdett Nóri az mindig működött, s sokáig tartott.
16 eves korában a mostani Janival volt együtt, s 2 évig tartott, majd jött az újabb kapcsolata Tamas, akivel 7 évig volt együtt, illetve válással együtt majdnem 8 év. Aztán jöttem én közben, akivel majdnem 4 éve ismerjük egymást, s ebből 2.5 évet együtt laktunk Boldogságban. Így aztán logikus, hogy most ismét jópár szép éve következik. Mire odakerülhetnénk egymás elé, akkor Nóri már 30-31 éves lesz, s én meg 35-36. Nóri 30 éves koráig szerette volna befejezni a lakásvásárlás, s gyermekszülés család alapítás nevezetű szép dolgokat.
Azt hiszem egyre inkább érzem, hogy Nóri lezárja VÉGLEG a kapcsolatunkat. Ennél jobban küzdeni érte nem nagyon tudok, hiszen állandóan falba ütköztem.
Ahogy korábban említettem, az én kapcsolataim mindig több és többek voltak, ezért nehéz mindig az utolsó szerelmünktől megválni.
Valaki azt mondta, hogy ha a sors minket a jövőben egymás mellé teremtett, ha úgyis egymás mellett kell majd lennünk, akkor úgyis oda jutunk, s nem kell erőltetni semmit sem. Egyszerűen csak hagyni kell a dolgokat menni a maga útján. Igaz Nóri mindig inkább az újat akarta, az új dolgokat, s félek kicsit ettől. Hiszen életében először fog most az expasijával összejönni. Ez egy újdonság-új dolgo az életében. Ha bejön a dolog a sráccal, akkor elveszítem, ha nem jön be, akkor meg nem fogja -szerintem- újból megpróbálni egy másik expasijával [velem] az egész dolgot.
Két dolog miatt nem: mert már ez nem lenne újdonság számára és a régi kipróbált dolgokra nem fektet sok energiát, s ha elsőre nem sikerült Neki, akkor félni fog attól, hogy másodikra sem sikerül. Igy is elveszítem...
Egyszer remélem tényleg eljut majd oda, hogy meg akarjon keresni engem, s ahogy ígérte elém álljon, ahogy említette többször és azon lesz, hogy ne tudjam lerázni olyan könnyen.
Várni nem fogom ezt a pillanatot, mert az esélye konvergál a nullához, de ha megtörténne.. biztos nagyon boldog lennék, ha egyedül lennék, s nem lenne senkim sem.
Utólag persze mindent könnyű már látni.
Amikor feljöttek Apámék augusztus 20-án, akkor volt egy veszekedésünk Nórival miszerint: nem is lesz elég időnk egymásra a szabadság ideje alatt..Akkor én javasoltam, hogy ne menjünk le vagy Szlovéniába a strandra vagy A Plitvice tavakat hagyjuk ki Horvátországba. Végül összeölelkezve kibékültünk, s megegyzetünk, hogy megyünk mindkét helyre. Ez a veszekedés már a két nappal korábbi Janival való találkozás miatt is lehetett.
Pár nappal később, amikor a strandon voltunk, nem volt olyan felszabadult Nóri, hiába volt szép idő, s noszogattam mi van Vele...a fotókon is látszik, hogy annyira nem volt boldog.
Nóri azt felelte mindig, hogy fáradt. Én akkor még nem tudhattam [egészen múlt hét péntekig], hogy hajnalig sétált a sráccal a Városligetben augusztus 18-án [kereken két hónapja]. Ha előbb elmondja nekem, akár már másnap 19-én, hogy
1. találkoztak
2. s nem csak este 10-ig volt távol ahogy később egy héttel kibökte, hanem másnap reggel 4-ig,
akkor hamarabb a sarkamra állok , s most nem tartanánk itt. Vagy Boldogan élnénk kettesben elfelejtve a srácot vagy már régen elköltözött volna.
S tulajdonképpen már a legelejétől kezdve nem adott nekem semmi esélyt. Remélem eljön egyszer talán az az idő, amikor majd úgy véli, ez hiba volt és nekem fog csak esélyt adni. Talán eljön, de lehet soha. Erre sem fogok várni. Nóri sem szerintem, mert nagy pozitív csalódást nem okozott nekem az elmúlt hónapokban.
Néha már az is megfordult a fejemben, hogy egy csomószor azért hívott Nóri talán a Margitszigetre engem korábban, mert a Janival is ott jött össze...
