péntek, október 06, 2006

 
Magyarázatok


Pár nappal ezelőtt Nóri panaszkodott, hogy a volt kedveseimről írtam verset vagy valami kis dolgot a kapcsolatunkról. Emlékeztettem, hogy Nóriról is írtam, csak úgy látszik ezt a dolgot nagyon gyorsan elfelejtette. Mondtam Neki, hogy a gépen még mindig megtalálható ez a kis pár sor, s olvassa el nyugodtan, hogy emlékezzen rá. Napok óta ezt sem tette meg.

Bár tudom kissé nyálasnak hat ez a pár sor, amikor írtam, akkor mégis az érzelmeim jelentek meg benne. Leírom ide is, hogy megmaradjon a későbbiekben is:

Imádom Őt

"Imádom Őt.
Imádom mikor némán egyedül gyaloglok hazafelés a téli szürkeségben
Fülemben zene szól, s a világ megszűnik létezni. Hazafelé tartok. Hozzá.
A nagyváros forgatagában csak mi létezünk szótlanul összekötve egymáshoz.


Nagyon jó és megnyugtató érzés Őt átölelni, magamhoz szorítani lefekvéskor.
Vagy amikor a lakásban szembejön, felkapni és forogni Vele nevetve.
Imádom, amikor mozdulni sem tudok ,mert a kezemet használja kispárnának,
s az sem számít, hogy a kezem elzsibbad, mert Szeretem.."

2005. január 18

Comments: Megjegyzés küldése



<< Home

This page is powered by Blogger. Isn't yours?