szerda, október 18, 2006
Magyarázatok
Érdekes, hogy évekkel későbbis a hasonló szituációkból adódó érzések nem változnak, csak mélyebbek lesznek.
Íme pár évvel ezelőttről egy csalódás-szakítás utáni szösszenet tőlem:
"Az ember csalódásaiban jön rá, hogy az élet sokkal szimplább, egyszerűbb, mint azt bármikor,bárhol valaha is gondolta. S miután hibázott jön csak rá, hogy élete nagy lehetőségét szalasztotta el. A hiba emberi tulajdonság, mégis olykor-olykor egy hiba után már ítélkezünk a másik felett. Mérhetetlen fájdalom van bennem egy hiba okán. A mindennapi tevékenységek érdektelennek tűnnek, a korábban oly nagyon várt programok elértéktelenődnek.Csak egy számít:a Boldogság és az Ő Boldogsága. Ha ez nincs meg és mi meg mindig szeretünk, itt a Földön is a Pokolban érezhetjük magunkat. Mivel nincs oly tárgy, fogalom, érzés ami a Szerelmet pótolni tudná. Hosszútávon semmiképpen nincs. Lehetsz politikus, költő, sportoló, ipari bányamunkás, utcaseprő vagy akár lakatos: az érzelmek akkor is megérintenek. Mindenkit más mértékben. Engem nagyon. Jelenleg úgy érzem, hogy a jövőm semmi, ahhoz képest milyen volt a múltam Vele. A sírás környékez, a torkomban gombóc, s az egész mellkasomat egy láthatatlan "présgép" nyomja úgy össze, hogy levegőt is alig kapok. Egyre távolodok Tőle, s nem tudom láthatom-e valaha. Vajon végleg búcsúzott el tőlem, vagy a sors útjai és a szerelem zavaros tóvize kifürkészhetetlen? Nem sűrűn érez úgy az ember, hogy éppen a nagy Ő-t engedte el maga mellett. De ha igen, akkor az őrület fojtja meg a saját tehetetlenségében az egyént. Én most fuldoklom. "
Valaki azt mondta nekem, hogy ha az élet úgy akarja, hogy évek múlva egymás mellett kelljen élnünk Nórival, akkor úgyis úgy lesz. Most hagyni kell a dolgokat a saját útján menni, s nem kell semmit erőltetni. Lehet igaza van, mégis az ember megpróbálja apró porszemcseként a szelet irányítani.
Érdekes, hogy évekkel későbbis a hasonló szituációkból adódó érzések nem változnak, csak mélyebbek lesznek.
Íme pár évvel ezelőttről egy csalódás-szakítás utáni szösszenet tőlem:
"Az ember csalódásaiban jön rá, hogy az élet sokkal szimplább, egyszerűbb, mint azt bármikor,bárhol valaha is gondolta. S miután hibázott jön csak rá, hogy élete nagy lehetőségét szalasztotta el. A hiba emberi tulajdonság, mégis olykor-olykor egy hiba után már ítélkezünk a másik felett. Mérhetetlen fájdalom van bennem egy hiba okán. A mindennapi tevékenységek érdektelennek tűnnek, a korábban oly nagyon várt programok elértéktelenődnek.Csak egy számít:a Boldogság és az Ő Boldogsága. Ha ez nincs meg és mi meg mindig szeretünk, itt a Földön is a Pokolban érezhetjük magunkat. Mivel nincs oly tárgy, fogalom, érzés ami a Szerelmet pótolni tudná. Hosszútávon semmiképpen nincs. Lehetsz politikus, költő, sportoló, ipari bányamunkás, utcaseprő vagy akár lakatos: az érzelmek akkor is megérintenek. Mindenkit más mértékben. Engem nagyon. Jelenleg úgy érzem, hogy a jövőm semmi, ahhoz képest milyen volt a múltam Vele. A sírás környékez, a torkomban gombóc, s az egész mellkasomat egy láthatatlan "présgép" nyomja úgy össze, hogy levegőt is alig kapok. Egyre távolodok Tőle, s nem tudom láthatom-e valaha. Vajon végleg búcsúzott el tőlem, vagy a sors útjai és a szerelem zavaros tóvize kifürkészhetetlen? Nem sűrűn érez úgy az ember, hogy éppen a nagy Ő-t engedte el maga mellett. De ha igen, akkor az őrület fojtja meg a saját tehetetlenségében az egyént. Én most fuldoklom. "
Valaki azt mondta nekem, hogy ha az élet úgy akarja, hogy évek múlva egymás mellett kelljen élnünk Nórival, akkor úgyis úgy lesz. Most hagyni kell a dolgokat a saját útján menni, s nem kell semmit erőltetni. Lehet igaza van, mégis az ember megpróbálja apró porszemcseként a szelet irányítani.
