szombat, október 21, 2006
Magyarázatok
Tegnap a mozi felé menet a 6-os buszon ismét elrohantak az érzések, érzelmek. Minden megállóban párok szálltak fel, szálltak le kézenfogva, egymást átölelve. Ahogy haladtunk előre a busszal, megállóról-megállóra jutottak eszembe élmények-emlékek.
Itt szálltunk le amikor mentünk kettesben vacsorázni, itt gyalogoltunk le augusztus 20-a után a nagy viharban, itt vártuk a buszt ekkor és ekkor... stb stb stb...
Hihetetlen, hogy mindegyik megállónak története van. Aztán a mozi után Kiccával elsétáltam a Nyugatitól a Petőfi hídig. Útközben mindketten kipanaszkodtuk magunkat a saját problémánkról. Az utca tele volt fiatalokkal...
Hazafelé már csak az éjszakai 6os buszt sikerült elkapnom. Nyugatinál fél órát kellett volna várnom az egyik éjszakai buszra, amiről még át kellett volna szállnom másikra, így végül taxiba vágtam magam, s értem haza fél 1re.
Az utolsó métereken gyalogolva ismét elfogott a szomorúság-magány érzése.
Hányszor és hányszor jöttünk haza így későn kettesben Nórival...S értünk haza hidegben-télben, hogy aztán együtt feküdjünk le, ölelkezve... most meg más karjaiban van mással teszi mindezt...
Tegnap a mozi felé menet a 6-os buszon ismét elrohantak az érzések, érzelmek. Minden megállóban párok szálltak fel, szálltak le kézenfogva, egymást átölelve. Ahogy haladtunk előre a busszal, megállóról-megállóra jutottak eszembe élmények-emlékek.
Itt szálltunk le amikor mentünk kettesben vacsorázni, itt gyalogoltunk le augusztus 20-a után a nagy viharban, itt vártuk a buszt ekkor és ekkor... stb stb stb...
Hihetetlen, hogy mindegyik megállónak története van. Aztán a mozi után Kiccával elsétáltam a Nyugatitól a Petőfi hídig. Útközben mindketten kipanaszkodtuk magunkat a saját problémánkról. Az utca tele volt fiatalokkal...
Hazafelé már csak az éjszakai 6os buszt sikerült elkapnom. Nyugatinál fél órát kellett volna várnom az egyik éjszakai buszra, amiről még át kellett volna szállnom másikra, így végül taxiba vágtam magam, s értem haza fél 1re.
Az utolsó métereken gyalogolva ismét elfogott a szomorúság-magány érzése.
Hányszor és hányszor jöttünk haza így későn kettesben Nórival...S értünk haza hidegben-télben, hogy aztán együtt feküdjünk le, ölelkezve... most meg más karjaiban van mással teszi mindezt...
