hétfő, november 20, 2006

 
Magyarázatok

Amilyen jól voltam ma délután megint, olyan rosszul érzem magam most.
Egyszerűen az egyik van burren számra elsírtam magam. Éppen a közös kazettákat válogattam szét, hogy mi a Nórié, s mi az enyém. Egyszercsak görcsösen sírni kezdtem. Halkan magamban, de iszonyatosan hiányzik. Még minidg. Nem is biztos, hogy Ő, hanem azok a hónapok, amikor kis naivként közeledtünk egymáshoz, s boldogok voltunk.

Kint esik az eső, én a lakásban egyedül, s pakolok. Pakolom el az emlékeket. Nem gondoltam volna, hogy így meg tudják rohanni az embert. Napról-napra próbálom magamba sulykolni, hogy nem Ő kell nekem, s nem lehet Vele semmit sem kezdeni már, s előre kell nézni. Néha azonban valami visszaránt.

Remélem az új albérletben -mégha ott is egyedül leszek, s magányos- kicsit könnyebb lesz szabadulni ettől a béklyótól.

Előkerült 1 CD, ami az Övé. Megnéztem mi van rajta. Az esküvőjéről készült fotók. Most máshogy néztem, mint amikor egyszer megmutatta ezeket a fotókat. MOost úgy néztem rá, hogy milyen jól néz ki fehér menyasszonyi ruhában, s hogy milyen boldog volt és hogy valaki megélhette azt Mellette, hogy egy ilyen eseményen legyenek együtt.

Szerettem volna még hónapokkal ezelőtt én is ezeket az érzéseket átélni Vele..

Ahogy írtam, nehéz hetem lesz..

...de csakazért is túl fogom élni....max egy kicsit több gőzt engedek kis a sírással..

Comments: Megjegyzés küldése



<< Home

This page is powered by Blogger. Isn't yours?