szombat, december 16, 2006
Magyarázatok
Csütörtökön voltam van Gogh kiállításon Magdival. Az Oktogonnál találkoztunk, s onnamn mentünk együtt Szépművészeti Múzeumba. Útközben beszélgettünk, majd meglepetésünkre nem volt nagy sor a bejáratnál. Nekünk elővételeseknek meg a ruhatár után egyből be lehetett menni.
Bent kellemes klíma fogadott, s sötétség. Pontosabban szólva homály. Mire a több mint 70 kép végére értünk nekem elfáradt a szemem. Tetszett a kiállítás, s kevés volt rá a másfél óra. Némely képné leálltam volna akár 20-30 percre is. Jópár képnél melankólikus állapotba kerültem.
Magdi néha érdekes módon "hozzámbújt", s végigsimított, hogy megmutassa éppen melyik kép vagy mely képrészlet tetszik Neki. Akarva akaratlan ilyenkor a könyököm a melléhez ért, s néha elkalandoztak a gondolataim nagyon-nagyon rövid időre.
Nóriról nem volt szó, csak két esetben. Én nem hoztam elő a témát -nem is volt szándékomban, meg nem volt mit mondanom- Magdi meg nem erőltette, hogy mi van az exemmel.
Odaadta az Olympus kiskönyvét, mondván az exem küldi vissza, mert véletlenül elvitte pakoláskor. Meg Magdi mondta, hogy Nórit el akarta hívni a kiállításra, de Ő a szokásos kultúrális beállítottsága miatt [egyszerűen nem érdekli a kiállítás-nekem is csak 1x sikerült 3 év alatt elvinnem] nemet mondott.
Magdi megjegyezte látta, amikor segített Nórinak pakolni, hogy új monitorom van:) Illetve megkérdezte azt, amit Nóri egy héttel előbb emailban: mikor megyek vagy megyek-e egyáltalán síelni. Magdi szintén kiváncsi volt hova költöztem, merre van az új albérletem.
Kiállítás után beszélgettünk még, majd én a Nyugatinál megálltam kajálni egyet, míg Magdi ment haza [hiába hívtam meg 1 italra valahova].
Csütörtökön voltam van Gogh kiállításon Magdival. Az Oktogonnál találkoztunk, s onnamn mentünk együtt Szépművészeti Múzeumba. Útközben beszélgettünk, majd meglepetésünkre nem volt nagy sor a bejáratnál. Nekünk elővételeseknek meg a ruhatár után egyből be lehetett menni.
Bent kellemes klíma fogadott, s sötétség. Pontosabban szólva homály. Mire a több mint 70 kép végére értünk nekem elfáradt a szemem. Tetszett a kiállítás, s kevés volt rá a másfél óra. Némely képné leálltam volna akár 20-30 percre is. Jópár képnél melankólikus állapotba kerültem.
Magdi néha érdekes módon "hozzámbújt", s végigsimított, hogy megmutassa éppen melyik kép vagy mely képrészlet tetszik Neki. Akarva akaratlan ilyenkor a könyököm a melléhez ért, s néha elkalandoztak a gondolataim nagyon-nagyon rövid időre.
Nóriról nem volt szó, csak két esetben. Én nem hoztam elő a témát -nem is volt szándékomban, meg nem volt mit mondanom- Magdi meg nem erőltette, hogy mi van az exemmel.
Odaadta az Olympus kiskönyvét, mondván az exem küldi vissza, mert véletlenül elvitte pakoláskor. Meg Magdi mondta, hogy Nórit el akarta hívni a kiállításra, de Ő a szokásos kultúrális beállítottsága miatt [egyszerűen nem érdekli a kiállítás-nekem is csak 1x sikerült 3 év alatt elvinnem] nemet mondott.
Magdi megjegyezte látta, amikor segített Nórinak pakolni, hogy új monitorom van:) Illetve megkérdezte azt, amit Nóri egy héttel előbb emailban: mikor megyek vagy megyek-e egyáltalán síelni. Magdi szintén kiváncsi volt hova költöztem, merre van az új albérletem.
Kiállítás után beszélgettünk még, majd én a Nyugatinál megálltam kajálni egyet, míg Magdi ment haza [hiába hívtam meg 1 italra valahova].
