kedd, december 19, 2006
Magyarázatok
Nem tudom mi miatt, de mostanában sikerül kifognom jó filmeket. Talán a szokatlan 3 éve nem érzett lelkiállapot miatt, talán mert egyedül vagyok, s jobban megértem-megérzem mások szenvedését, esetleg jobban tudok azonosulni a szereplőkkel… nem tudom mi az oka, de mások számára talán értéktelen filmek megtetszenek.
Így voltam ezzel ma is, amikor egy olyan filmet kezdtem el végignézni, aminek már harmadszor álltam neki, hogy végignézzem.
Ma sikerült, s nem bántam meg. A film címe angolul The Upside of Anger-Apátlan Anyátlanok. Mit mondjak: ajánlani tudom egy kis türelemmel, nagyon sok mindenkinek. A film zeneileg is jól festi alá a hangulatot. Többek között Niel Diamond, Mozart és Csajkovzkij 1-1 szerzeménye is felcsendül a megfelelő időben. Végig vártam a stáblistát, hogy láthassam milyen zenéket kell meghallgatnom, letöltenem.
A történet egy család életét, alakulását írja le. Csupa Nő, akihez csatlakozik a családot elhagyó férj legjobb barátja. Minden lánnyal van valami zűr, s úgy egészében vévé az egész család osszetartásával gond van, élen az Anyával. Az idő előrehaladtával mindenki a maga módján megtalálja a saját útját megha az nem is a nagy rózsaszín álom.
A történet csattanója: kiderül a film végére, hogy a férj nem elhagyta a családját, hanem a birtokon lévõ egyik régi kútba esett bele és meghalt. Ott feküdt három évig, mire egy építkezés folytán rátalálnak…
"Az emberek nem tudnak szeretni. Inkább harapnak, mint sem csókolnak; pofoznak ahelyett, hogy simogatnának. Talán azért, mert tudják, hogy a szerelem könnyen elmúlik, hirtelen lehetetlen, működésképtelenné válik, így inkább megelőzik ezt a felelmüket és a vele járó vígasztalást, a keserűséget, a kiábrándulast, amik mindig ott vannak a háttérben.
De az is lehet, hogy az van a hátterben, hogy nincs meg hozzá mindenük. "
“A harag és a neheztelés bárkit tönkretehet, ezt mára megtanultam. Ahogy a levegő, az élet is megéget, ha gomolygó füstben élünk. De hát létezik a düh, még ha nemis tapasztaljuk. És valtoztat minket, alakít. Olyanná formál, amilyenek nem vagyunk. A harag záloga talán a jellem, amivé válunk. Ha ez a jellem felébred bennünk és elhisszük, hogy még előttünk az út, hogy az igazság leginkább egy be nem fejezett történet része, melyben a düh rendeltetésszerűen jön, akkor az az ébredés új esélyeket ad és a nyugalom ígéretét. De hát tudom is én.. hiszen gyerek vagyok még.”
Nem tudom mi miatt, de mostanában sikerül kifognom jó filmeket. Talán a szokatlan 3 éve nem érzett lelkiállapot miatt, talán mert egyedül vagyok, s jobban megértem-megérzem mások szenvedését, esetleg jobban tudok azonosulni a szereplőkkel… nem tudom mi az oka, de mások számára talán értéktelen filmek megtetszenek.
Így voltam ezzel ma is, amikor egy olyan filmet kezdtem el végignézni, aminek már harmadszor álltam neki, hogy végignézzem.
Ma sikerült, s nem bántam meg. A film címe angolul The Upside of Anger-Apátlan Anyátlanok. Mit mondjak: ajánlani tudom egy kis türelemmel, nagyon sok mindenkinek. A film zeneileg is jól festi alá a hangulatot. Többek között Niel Diamond, Mozart és Csajkovzkij 1-1 szerzeménye is felcsendül a megfelelő időben. Végig vártam a stáblistát, hogy láthassam milyen zenéket kell meghallgatnom, letöltenem.
A történet egy család életét, alakulását írja le. Csupa Nő, akihez csatlakozik a családot elhagyó férj legjobb barátja. Minden lánnyal van valami zűr, s úgy egészében vévé az egész család osszetartásával gond van, élen az Anyával. Az idő előrehaladtával mindenki a maga módján megtalálja a saját útját megha az nem is a nagy rózsaszín álom.
A történet csattanója: kiderül a film végére, hogy a férj nem elhagyta a családját, hanem a birtokon lévõ egyik régi kútba esett bele és meghalt. Ott feküdt három évig, mire egy építkezés folytán rátalálnak…
"Az emberek nem tudnak szeretni. Inkább harapnak, mint sem csókolnak; pofoznak ahelyett, hogy simogatnának. Talán azért, mert tudják, hogy a szerelem könnyen elmúlik, hirtelen lehetetlen, működésképtelenné válik, így inkább megelőzik ezt a felelmüket és a vele járó vígasztalást, a keserűséget, a kiábrándulast, amik mindig ott vannak a háttérben.
De az is lehet, hogy az van a hátterben, hogy nincs meg hozzá mindenük. "
“A harag és a neheztelés bárkit tönkretehet, ezt mára megtanultam. Ahogy a levegő, az élet is megéget, ha gomolygó füstben élünk. De hát létezik a düh, még ha nemis tapasztaljuk. És valtoztat minket, alakít. Olyanná formál, amilyenek nem vagyunk. A harag záloga talán a jellem, amivé válunk. Ha ez a jellem felébred bennünk és elhisszük, hogy még előttünk az út, hogy az igazság leginkább egy be nem fejezett történet része, melyben a düh rendeltetésszerűen jön, akkor az az ébredés új esélyeket ad és a nyugalom ígéretét. De hát tudom is én.. hiszen gyerek vagyok még.”
