szerda, február 14, 2007

 
Magyarázatok

Nos több dologról had írjak. Először is tegnap picit megnyugodtam. Beszéltem több Női ismerősömmel, akik szintén maguk alatt voltak az elmúlt napokban. Mindenkinek sírhatnékja volt, s nem találta a helyét a világban illetve egedül volt. Jómagam is azon morfondíroztam, hogy egy kiadós felszabadítós sírás jólenne, de nincs olyan katarzis a lelkemben, ami kiváltotta volna ezt. Így mint a hömpölygő Duna ami a hordalékot viszi, belőlem is lassan kiürülnek a rossz érzések.

Eszembe jutott két emlékkép. Az egyik, amikor az első Buda Maraton kerékpárversenyemen vettem részt, hogy törött kézzel [akkor még nem tudtam, csak 1 nappal később], elfáradva jó volt beesni a célba, mert ott Nóri várt rám. Ugrott a nyakamba, mintha én lennék a győztes, s azért a pillanatért megérte már végigtekerni a távot.

Aztán a második, amikor Nóri biciklijét megvettük, s elmentünk vele az első pőpróbaútra: este sötétedés után egy kihalt épitésben lévő útra. mennyire élvezte a biciklizést.

Nem maga Nóri hiányzott ezekben az emlékezésekben, hanem maga az érzés, amit átéltem.

Comments: Megjegyzés küldése



<< Home

This page is powered by Blogger. Isn't yours?