szombat, szeptember 30, 2006
Magyarázatok
Nos azt hiszem én már meghoztam a döntésemet. Megvárom vele Nóri közlését, s majd erre referálok én.
Tegnap lecsapódtak bennem az elmúlt napok beszélgetései Nórival, s elmondtam Neki a következőket .
Ugyis annyian javasolták Neki [Nővére, barátnője, nagymamája], hogy költözzön egy időre a Nővéréhez, [ahol külön tudna lenni tőlem is, nyugodtan gondolkozva] hát legyen. Költözzön oda pár napra-hétre, s max 1-2 órát töltsön az albérletbe, amikor én még dolgozok Nyugodtan telefonálgasson, SMS-ezzen a Jani szerelmének, s találkozhatnak is, hogy jobban megismerje, s megtudja milyen nélkülem, s milyen csak Janival lenni.
Egyet kértem, illetve kettőt Tőle:
1.Lakásra ne hozza fel Janit, ennyi jogom had legyen [ha lenne valami köztük csók vagy annál több, ne a lakáson történjen, ahol élek, lakok] illetve
2. amikor meghozta Nóri a döntését, hogy kit választ, ki mellett akarja eltölteni tovább az életét, akkor mind a Jani, mind én legyek ott személyesen, amikor kimondja. Igy teljesen egyértelmű lesz a dolog, s nem lesz félrekommunikálva a dolog egyiknek ez, a másiknak az...[ahogy eddig történt].
Nori ezt megkönnyebbülten megköszönte, s azt is, hogy mondtam Neki, hogy nem kell sietnie a döntését, senki nem fogja sürgetni.
Mindenesetre érdekes, hogy Nórinak le sem esett, hogy hirtelen mindent szabad Neki tennie, ami ellen eddig tiltakoztam, s felemeltem a hangom, s hogy én mondom Neki, hogy nyugodtan lakjon a Nővérénél, s találkozzon a sráccal, engem nem zavar, s ne siessen a döntésével....
Amúgy is egyértelmű számomra, hogy Nóri mire vágyik: Jani szerelmére, s az én nyugodtságomra. Ennyi szól mellettem, a higgadtság. Nos erre fogom alapozni majd a bejelentésemet is, hogy VÉGE.
A héten normalizálódott az SMS küldési hullám, s Nóri nem költött annyit a telefonjára a hét elején-közepén sem, egészen a bejelentésemig, hogy azt tesz amit jónak lát, s telefonálgasson a kedvencének.
Ime az adatok:
09.25 hétfő-kedd reggel 600 ft
09.26 kedd-szerda reggel 500 ft
09.27 szerda reggel-csütörtök reggel 500 ft
09.28 csütörtök reggel-péntek reggel 140 ft
09.29 péntek reggel-péntek délután 1000ft
09.29 péntek délután-szombat délelőtt 1100 ft
Tehát, mig egész héten [4 nap alatt] költött összesen 1500 ft-ot cirka, addig miután azt mondtam Nórinak telefonáljon nyugodtan a srácnak, s SMS hegyeket is irhat, nem fog érdekelni, hirtelen költött 1.5 nap alatt 2100 ftot.......s panaszkodik, hogy nincs pénze... most irjam azt baxsza meg?
Reggel-hajnalban arra ébredtem persze, hogy SMS-t kapott..Nem is lenne baj, ha elköltözne már, legalább ezen ok miatt nyugodtan aludhatnék.
Nóri szeptemberi hónapi telefonszámlája az átlagos 5000 ft helyett: 20900 ft. Gratulálunk Szerelmes.
Nos azt hiszem én már meghoztam a döntésemet. Megvárom vele Nóri közlését, s majd erre referálok én.
Tegnap lecsapódtak bennem az elmúlt napok beszélgetései Nórival, s elmondtam Neki a következőket .
Ugyis annyian javasolták Neki [Nővére, barátnője, nagymamája], hogy költözzön egy időre a Nővéréhez, [ahol külön tudna lenni tőlem is, nyugodtan gondolkozva] hát legyen. Költözzön oda pár napra-hétre, s max 1-2 órát töltsön az albérletbe, amikor én még dolgozok Nyugodtan telefonálgasson, SMS-ezzen a Jani szerelmének, s találkozhatnak is, hogy jobban megismerje, s megtudja milyen nélkülem, s milyen csak Janival lenni.
Egyet kértem, illetve kettőt Tőle:
1.Lakásra ne hozza fel Janit, ennyi jogom had legyen [ha lenne valami köztük csók vagy annál több, ne a lakáson történjen, ahol élek, lakok] illetve
2. amikor meghozta Nóri a döntését, hogy kit választ, ki mellett akarja eltölteni tovább az életét, akkor mind a Jani, mind én legyek ott személyesen, amikor kimondja. Igy teljesen egyértelmű lesz a dolog, s nem lesz félrekommunikálva a dolog egyiknek ez, a másiknak az...[ahogy eddig történt].
Nori ezt megkönnyebbülten megköszönte, s azt is, hogy mondtam Neki, hogy nem kell sietnie a döntését, senki nem fogja sürgetni.
Mindenesetre érdekes, hogy Nórinak le sem esett, hogy hirtelen mindent szabad Neki tennie, ami ellen eddig tiltakoztam, s felemeltem a hangom, s hogy én mondom Neki, hogy nyugodtan lakjon a Nővérénél, s találkozzon a sráccal, engem nem zavar, s ne siessen a döntésével....
Amúgy is egyértelmű számomra, hogy Nóri mire vágyik: Jani szerelmére, s az én nyugodtságomra. Ennyi szól mellettem, a higgadtság. Nos erre fogom alapozni majd a bejelentésemet is, hogy VÉGE.
A héten normalizálódott az SMS küldési hullám, s Nóri nem költött annyit a telefonjára a hét elején-közepén sem, egészen a bejelentésemig, hogy azt tesz amit jónak lát, s telefonálgasson a kedvencének.
Ime az adatok:
09.25 hétfő-kedd reggel 600 ft
09.26 kedd-szerda reggel 500 ft
09.27 szerda reggel-csütörtök reggel 500 ft
09.28 csütörtök reggel-péntek reggel 140 ft
09.29 péntek reggel-péntek délután 1000ft
09.29 péntek délután-szombat délelőtt 1100 ft
Tehát, mig egész héten [4 nap alatt] költött összesen 1500 ft-ot cirka, addig miután azt mondtam Nórinak telefonáljon nyugodtan a srácnak, s SMS hegyeket is irhat, nem fog érdekelni, hirtelen költött 1.5 nap alatt 2100 ftot.......s panaszkodik, hogy nincs pénze... most irjam azt baxsza meg?
Reggel-hajnalban arra ébredtem persze, hogy SMS-t kapott..Nem is lenne baj, ha elköltözne már, legalább ezen ok miatt nyugodtan aludhatnék.
Nóri szeptemberi hónapi telefonszámlája az átlagos 5000 ft helyett: 20900 ft. Gratulálunk Szerelmes.
csütörtök, szeptember 28, 2006
Magyarázatok
Napról napra kezd kibukkani a szög a zsákból. Már érzem, hogy Nóri kit fog választani [mert ugye még nem döntött vasárnap], csak még nem meri megmondani nekem. Ha mégis én lennék a befutó, akkor nekem is lesz egy válaszom erre, ami szerintem meg fogja lepni....
A lényeg, valószínű elfogult vagyok magammal szemben, de a következő szituáció ismét furcsa volt nekem:
Nóri a munkatársához ment át beszélgetni, s miközben beszélgettek, Nóri azon gondolkozott, vajon én hogyan mutatnék a munkatársnője mellett, mint pasi. Azon morfondírozott, hogy mennyire összeillenék a szőke nagymellű munkatársnőjéhez [ergo az új barátnőmet keresi nekem, hogy Ő is könnyebben tudjon a kapcsolatunkból kilépni].....
A másik hír: beszélgetésünk közben kiderült, hogy nekem nagy igényeim vannak, s ezt nem tudja anyagilag finanszírozni....ez ismét meglepő volt számomra...
Kiderült, hogy az eddig oly jól működő felesbe fizetünk mindent dolog kb fél éve nem tetszik Neki....mégis csak most mondja ezt, a kapcsolatunk vége [?] felé.
S ha úgy alakul a kapcsolatunk, hogy együtt maradunk [eléggé érdekes megfogalmazás. Az adott helyzetben ez úgy hangzott a szájából, hogy nem sok esély van rá, de ha mégis így lenne], akkor jó lenne a közös kassza: mindenki beadná a pénzét 1 helyre, s abból vásárolnánk: kaját, ruhát [ha éppen valakinek kell valami], stb.
Na most én ruhát-cipőt a legritkábban szoktam vásárolni, mert nekem jó a régi. Nóri volt az aki állandóan nyaggatott: vegyek új zoknit, új cipőt stb. Nem vettem. Ugyanakkor sokszor jártuk a boltokat Neki hasonló dolgokért. Arról nem én tehetek, hogy nem volt olyan színben-méretben-fazonban-árban, ami tetszett volna Neki. Ennek ellenére a szememre vetette, hogy nincs szandálja, bakancsa, jó cipője....de az én igényeim nőttek meg...
Hát ennek egyértelmű szakítás lesz a vége, csak Nóri még nem tudja vagy nem akarja tudni.
Az újabb dolog: Azt mondta nekem vasárnap [persze azóta kiderült, hogy ez csupán hitegetés], hogy próbáljuk meg mi KETTEN újra EGYÜTT. Ehhez képest hétfőn nem volt otthon délután, mert a Nővérévnél volt beszélgetni [aki megnyugtatta, nincs semmi gáz, előfordul az ilyen 1 párkapcsolatban, s van hova mennie], kedden estig a barátnőjével volt szintén lakáson kívűl [aki megnyugtatta, hogy tényleg menjen át pár napra a Nővéréhez gondolkozni-lakni], szerdán a fent említett szőke munkatársnőjéhez ment, majd utána a mamájához [aki mondta, az a legjobb megoldás, ha átmegy a Nővéréhez pár napra, s egyedül eldönti 1-2 hét alatt, mit akar, s majd közli velünk pasikkal], s estig nem jött haza.
Három egymást követő napon voltam otthon egyedül, Ő meg kóborolt. Ma kórházba megy, holnap pedig ahogy várható volt, megy a Nővéréhez aludni, s legkorábban vasárnap este jön haza [vagy később egy hét múlva].
Itt tartunk.
Napról napra kezd kibukkani a szög a zsákból. Már érzem, hogy Nóri kit fog választani [mert ugye még nem döntött vasárnap], csak még nem meri megmondani nekem. Ha mégis én lennék a befutó, akkor nekem is lesz egy válaszom erre, ami szerintem meg fogja lepni....
A lényeg, valószínű elfogult vagyok magammal szemben, de a következő szituáció ismét furcsa volt nekem:
Nóri a munkatársához ment át beszélgetni, s miközben beszélgettek, Nóri azon gondolkozott, vajon én hogyan mutatnék a munkatársnője mellett, mint pasi. Azon morfondírozott, hogy mennyire összeillenék a szőke nagymellű munkatársnőjéhez [ergo az új barátnőmet keresi nekem, hogy Ő is könnyebben tudjon a kapcsolatunkból kilépni].....
A másik hír: beszélgetésünk közben kiderült, hogy nekem nagy igényeim vannak, s ezt nem tudja anyagilag finanszírozni....ez ismét meglepő volt számomra...
Kiderült, hogy az eddig oly jól működő felesbe fizetünk mindent dolog kb fél éve nem tetszik Neki....mégis csak most mondja ezt, a kapcsolatunk vége [?] felé.
S ha úgy alakul a kapcsolatunk, hogy együtt maradunk [eléggé érdekes megfogalmazás. Az adott helyzetben ez úgy hangzott a szájából, hogy nem sok esély van rá, de ha mégis így lenne], akkor jó lenne a közös kassza: mindenki beadná a pénzét 1 helyre, s abból vásárolnánk: kaját, ruhát [ha éppen valakinek kell valami], stb.
Na most én ruhát-cipőt a legritkábban szoktam vásárolni, mert nekem jó a régi. Nóri volt az aki állandóan nyaggatott: vegyek új zoknit, új cipőt stb. Nem vettem. Ugyanakkor sokszor jártuk a boltokat Neki hasonló dolgokért. Arról nem én tehetek, hogy nem volt olyan színben-méretben-fazonban-árban, ami tetszett volna Neki. Ennek ellenére a szememre vetette, hogy nincs szandálja, bakancsa, jó cipője....de az én igényeim nőttek meg...
Hát ennek egyértelmű szakítás lesz a vége, csak Nóri még nem tudja vagy nem akarja tudni.
Az újabb dolog: Azt mondta nekem vasárnap [persze azóta kiderült, hogy ez csupán hitegetés], hogy próbáljuk meg mi KETTEN újra EGYÜTT. Ehhez képest hétfőn nem volt otthon délután, mert a Nővérévnél volt beszélgetni [aki megnyugtatta, nincs semmi gáz, előfordul az ilyen 1 párkapcsolatban, s van hova mennie], kedden estig a barátnőjével volt szintén lakáson kívűl [aki megnyugtatta, hogy tényleg menjen át pár napra a Nővéréhez gondolkozni-lakni], szerdán a fent említett szőke munkatársnőjéhez ment, majd utána a mamájához [aki mondta, az a legjobb megoldás, ha átmegy a Nővéréhez pár napra, s egyedül eldönti 1-2 hét alatt, mit akar, s majd közli velünk pasikkal], s estig nem jött haza.
Három egymást követő napon voltam otthon egyedül, Ő meg kóborolt. Ma kórházba megy, holnap pedig ahogy várható volt, megy a Nővéréhez aludni, s legkorábban vasárnap este jön haza [vagy később egy hét múlva].
Itt tartunk.
szerda, szeptember 27, 2006
Magyarázatok
Nórival napról napra úgy érzem egyre inkább elhidegülünk. Az a tény, hogy eltakarja a testét előlem, amikor fürdeni megy, s amikor onnan megy a szobába....nem éppen azt jelzi, hogy közeledünk egymáshoz, hanem inkább azt, hogy távolodunk. S reggelente mindig amikor elmegy dolgozni puszit szokott adni vagy ha siet, a levegőbe pusszant. Ma reggel ez sem történt meg...
Nórival napról napra úgy érzem egyre inkább elhidegülünk. Az a tény, hogy eltakarja a testét előlem, amikor fürdeni megy, s amikor onnan megy a szobába....nem éppen azt jelzi, hogy közeledünk egymáshoz, hanem inkább azt, hogy távolodunk. S reggelente mindig amikor elmegy dolgozni puszit szokott adni vagy ha siet, a levegőbe pusszant. Ma reggel ez sem történt meg...
kedd, szeptember 26, 2006
Magyarázatok
Szeptember 25
Az elmúlt öt-hétben többször megfeneklett a Nórival közösen belakott csónakunk. Most hétvégén olyan viharba kerültünk, hogy a kettétört ladikból elég messze sodort minket a víz.
Morális válságba kerültem. Elkezdtem vasárnap összeírni, mi az, ami az albérletben Nórihoz tartozik, s mi az enyém. Mindezt azért, hogy az osztozkodás még egyszerűbb legyen. Az én kis élettörténetembe ismét bekerült pár időpont és helyszín, amit nem fogok feledni egy darabig.
2006. Június 19-29
2006. Július 17
2006. Augusztus 18
2006. Augusztus 26
2006. Szeptember 7
2006. Szeptember 23-24
S íme itt vagyok szeptember 25-én, s gondolkodok az életen. Vajon lesz-e még a mi kapcsolatunk olyan amilyen volt még áprilisban. Lehet-e olyan a kapcsolatunk? Ha megjelenik egy fellángoló szerelem az egyik félnél, miközben párkapcsolatban él, el tudja-e feledni? Ki tudja-e törölni a szívéből az ember? Nem tudom a választ rá, mert ilyen velem eddig még soha nem esett meg. Tippelni tudok. Úgy gondolom, ha az egyik fél eljutott oda, hogy a párját megcsalja [s erről 1-2 hónapig hallgat], hogy találkozik a volt szerelmével [s ezt 1 hétig eltitkolja a párja elől], hogy csókolózik a volt szerelmével [s ezt 2 hétig eltitkolja a párja elől], hogy beleszeretett a volt szerelmébe 10 év után [s ezt próbálja eltitkolni]…..ha a volt szerelem iránt többet érez…akkor a válasz csakis NEM lehet.
Múló érzés lehet belőle, de azt a másfél hónapot kitörölni nem fogja tudni az emlékéből [nem is biztos, hogy helyes lenne – mondom ezt annak ellenére, hogy az én káromra történt a dolog], s a szívéből sem.
Milyen ember kíván ennek a feldolgozása: szembesülni azzal, hogy a párunk - akiért mindent megtettünk, amikor elesett – beteg volt, aki mellett kiálltunk más véleményekkel szemben, aki maga mellett érezhetett bennünket a bajban is – képes volt a hátunk mögött ennyi rosszat megtenni, ennyi bajt okozni anélkül, hogy ha gondot szimatolt volna a kapcsolatban, odaállt volna elénk, s elkezdett volna beszélni.
Rossz dolog csalódni, de még rosszabb, hogyha a hozzád legközelebb lévő emberben, a párodban, szerelmedben csalódsz.
Ahogy korábban máskor is a nagy csalódások idején: üresnek érzem magam. Automatikus üzemmódba vagyok kapcsolva. Bemegyek dolgozni, teszem a dolgom, hazajövök, s itthon is próbálom lekötni magam: főzéssel, takarítással, pakolással.
Hülye érzés átbaszva lenni.
Szeptember 25
Az elmúlt öt-hétben többször megfeneklett a Nórival közösen belakott csónakunk. Most hétvégén olyan viharba kerültünk, hogy a kettétört ladikból elég messze sodort minket a víz.
Morális válságba kerültem. Elkezdtem vasárnap összeírni, mi az, ami az albérletben Nórihoz tartozik, s mi az enyém. Mindezt azért, hogy az osztozkodás még egyszerűbb legyen. Az én kis élettörténetembe ismét bekerült pár időpont és helyszín, amit nem fogok feledni egy darabig.
2006. Június 19-29
2006. Július 17
2006. Augusztus 18
2006. Augusztus 26
2006. Szeptember 7
2006. Szeptember 23-24
S íme itt vagyok szeptember 25-én, s gondolkodok az életen. Vajon lesz-e még a mi kapcsolatunk olyan amilyen volt még áprilisban. Lehet-e olyan a kapcsolatunk? Ha megjelenik egy fellángoló szerelem az egyik félnél, miközben párkapcsolatban él, el tudja-e feledni? Ki tudja-e törölni a szívéből az ember? Nem tudom a választ rá, mert ilyen velem eddig még soha nem esett meg. Tippelni tudok. Úgy gondolom, ha az egyik fél eljutott oda, hogy a párját megcsalja [s erről 1-2 hónapig hallgat], hogy találkozik a volt szerelmével [s ezt 1 hétig eltitkolja a párja elől], hogy csókolózik a volt szerelmével [s ezt 2 hétig eltitkolja a párja elől], hogy beleszeretett a volt szerelmébe 10 év után [s ezt próbálja eltitkolni]…..ha a volt szerelem iránt többet érez…akkor a válasz csakis NEM lehet.
Múló érzés lehet belőle, de azt a másfél hónapot kitörölni nem fogja tudni az emlékéből [nem is biztos, hogy helyes lenne – mondom ezt annak ellenére, hogy az én káromra történt a dolog], s a szívéből sem.
Milyen ember kíván ennek a feldolgozása: szembesülni azzal, hogy a párunk - akiért mindent megtettünk, amikor elesett – beteg volt, aki mellett kiálltunk más véleményekkel szemben, aki maga mellett érezhetett bennünket a bajban is – képes volt a hátunk mögött ennyi rosszat megtenni, ennyi bajt okozni anélkül, hogy ha gondot szimatolt volna a kapcsolatban, odaállt volna elénk, s elkezdett volna beszélni.
Rossz dolog csalódni, de még rosszabb, hogyha a hozzád legközelebb lévő emberben, a párodban, szerelmedben csalódsz.
Ahogy korábban máskor is a nagy csalódások idején: üresnek érzem magam. Automatikus üzemmódba vagyok kapcsolva. Bemegyek dolgozni, teszem a dolgom, hazajövök, s itthon is próbálom lekötni magam: főzéssel, takarítással, pakolással.
Hülye érzés átbaszva lenni.
Magyarázatok
Szeptember 15
Nehéz az élet. Nehéz a bizalom. Nehéz a párkapcsolat. A szívem is nehéz.
Miért kell titkolóznunk egymás előtt, ha egy pár vagyunk, s ha őszinték is lehetnénk egymáshoz. Miért akarjuk az életet bonyolítani, amikor egyszerű és szimpla.
Ha szeretek valakit és együtt vagyok Vele, akkor Rá figyelek, s Ő a fontos nekem. Ha párkapcsolatban élek, s van valaki, aki a múltból felbukkanva megbolygatja az érzéseimet, s fontossá lesz nekem, meg úgy is, hogy a párom kínlódni látom, akkor választok. Döntök. Minél előbb, mert a kínlódás a legrosszabb dolog a világon. A tehetetlen kínlódás. Ki akarom zsigerelni a párom? Ki akarom készíteni? Azt az embert, aki mellettem volt rosszban-jóban? Azt az embert, akit nem is oly régen még úgy imádtam?
Ha másik -harmadik- félnek oly fontos vagyok, hogy a párom is elhanyagolom ezért az érzésért, ha titokban irkálunk egymásnak, akkor már nem szeretek. Illetve nem úgy szeretek, s nem ugyanazt az embert.
Kell a biztos, az állandó, s mellette meg az izgalom. Ez vagyok én. Kell 1 rabszolga, s mellette meg egy szerelem. Így is tekinthetek a dolgokra.
A legkényelmesebb megoldás számomra, s a harmadik fél számára. A párom meg… kit érdekel...nemde? Hogy össze van törve? Észre sem vettem. Ő szeret engem? Igen. ÉN szeretem Őt?Az előző fontosabb, hiszen amíg a párom szeret engem, baj-bajom nem származik belőle…
Ő órákon át ébren van éjszakánként, töri a fejét mi a baj, mi a hiba: “Vajon tényleg ennyire hülyének néznek? Vagy nekem vannak rossz elképzeléseim a fogalmakról? Barát, szerető, szerelmes. Lehet, keverem a szavakat és a hozzáköthető fogalmakat.
Ki a barát? Aki segít minket, hogy az életünk rendben menjen, s kinek fontos, hogy boldogok legyünk, s jól érezzük magunkat a mellénk rendelt emberrel, s akire számíthatunk.
Ki a szerető? Akivel titokban testi örömökre török, mert otthon nem kapok meg valamit: izgalmat, újdonságot, örömet.
Ki a szerelmes? Akinek a szavára adok, akiért a tűzbe tenném a kezem, s akivel mindig törekszek a szépségre, jóra, boldogságra, akivel felnevelem gyermekeinket, s akivel őszinte vagyok minden helyzetben.
Nem tudom ebben a kialakult hármasban kinek milyen szerep jut..”
S lehet a pasi azon gondolkozik, vajon nem lett volna-e jobb, ha nem történik komolyabb sérülés a balesetnél, mert akkor a lánynak is könnyebb lenne most a döntés.
Páromat megkérni dolgokra nem merem, helyette a régmúlt kapcsolatomat kérem meg. Titokban. Hagyom had irányítson, terelgessen egy irányba, noha TUDOM, hogy mást is érez irántam, mint barátság. Kezd elmélyülni köztünk a kapcsolat. Sokat beszélgetünk, sokat kommunikálunk, s anyagilag is segít engem. Erről a párom nem tud, vagy szeretném, ha keveset tudna. Nem akarom a párom sem elveszíteni.
S ha az élet úgy hozza, majd kiderül, ki marad mellettem. Egy barát, aki a párom szeretne lenni, csak nem mer [?] lépni vagy a párom, aki szeretne, hogy a régmúlt kapcsolatom ne legyen a barátom [szerelmes].
Hol van az a lány, aki harcolt ezért a férfiért, aki most a párja? Hol van az a lány, aki az imádott férfia fotójával a párnája alatt aludt el? Hol van az a lány, aki csillogó szemekkel várta, hogy találkozzanak?
Megvan meg, csak most másik férfiért harcol. Egy másikért, hogy a közelében lehessen, hogy tarthassák a kapcsolatot. Aki a másik gondolatával alszik el, akinek fontos, hogy minden este tudasson magáról a harmadiknak. Aki csillogó szemekkel találkozik a régmúlt [?] szerelemmel.
Minden ugyanaz, mégsem ugyanaz.
Szeptember 15
Nehéz az élet. Nehéz a bizalom. Nehéz a párkapcsolat. A szívem is nehéz.
Miért kell titkolóznunk egymás előtt, ha egy pár vagyunk, s ha őszinték is lehetnénk egymáshoz. Miért akarjuk az életet bonyolítani, amikor egyszerű és szimpla.
Ha szeretek valakit és együtt vagyok Vele, akkor Rá figyelek, s Ő a fontos nekem. Ha párkapcsolatban élek, s van valaki, aki a múltból felbukkanva megbolygatja az érzéseimet, s fontossá lesz nekem, meg úgy is, hogy a párom kínlódni látom, akkor választok. Döntök. Minél előbb, mert a kínlódás a legrosszabb dolog a világon. A tehetetlen kínlódás. Ki akarom zsigerelni a párom? Ki akarom készíteni? Azt az embert, aki mellettem volt rosszban-jóban? Azt az embert, akit nem is oly régen még úgy imádtam?
Ha másik -harmadik- félnek oly fontos vagyok, hogy a párom is elhanyagolom ezért az érzésért, ha titokban irkálunk egymásnak, akkor már nem szeretek. Illetve nem úgy szeretek, s nem ugyanazt az embert.
Kell a biztos, az állandó, s mellette meg az izgalom. Ez vagyok én. Kell 1 rabszolga, s mellette meg egy szerelem. Így is tekinthetek a dolgokra.
A legkényelmesebb megoldás számomra, s a harmadik fél számára. A párom meg… kit érdekel...nemde? Hogy össze van törve? Észre sem vettem. Ő szeret engem? Igen. ÉN szeretem Őt?Az előző fontosabb, hiszen amíg a párom szeret engem, baj-bajom nem származik belőle…
Ő órákon át ébren van éjszakánként, töri a fejét mi a baj, mi a hiba: “Vajon tényleg ennyire hülyének néznek? Vagy nekem vannak rossz elképzeléseim a fogalmakról? Barát, szerető, szerelmes. Lehet, keverem a szavakat és a hozzáköthető fogalmakat.
Ki a barát? Aki segít minket, hogy az életünk rendben menjen, s kinek fontos, hogy boldogok legyünk, s jól érezzük magunkat a mellénk rendelt emberrel, s akire számíthatunk.
Ki a szerető? Akivel titokban testi örömökre török, mert otthon nem kapok meg valamit: izgalmat, újdonságot, örömet.
Ki a szerelmes? Akinek a szavára adok, akiért a tűzbe tenném a kezem, s akivel mindig törekszek a szépségre, jóra, boldogságra, akivel felnevelem gyermekeinket, s akivel őszinte vagyok minden helyzetben.
Nem tudom ebben a kialakult hármasban kinek milyen szerep jut..”
S lehet a pasi azon gondolkozik, vajon nem lett volna-e jobb, ha nem történik komolyabb sérülés a balesetnél, mert akkor a lánynak is könnyebb lenne most a döntés.
Páromat megkérni dolgokra nem merem, helyette a régmúlt kapcsolatomat kérem meg. Titokban. Hagyom had irányítson, terelgessen egy irányba, noha TUDOM, hogy mást is érez irántam, mint barátság. Kezd elmélyülni köztünk a kapcsolat. Sokat beszélgetünk, sokat kommunikálunk, s anyagilag is segít engem. Erről a párom nem tud, vagy szeretném, ha keveset tudna. Nem akarom a párom sem elveszíteni.
S ha az élet úgy hozza, majd kiderül, ki marad mellettem. Egy barát, aki a párom szeretne lenni, csak nem mer [?] lépni vagy a párom, aki szeretne, hogy a régmúlt kapcsolatom ne legyen a barátom [szerelmes].
Hol van az a lány, aki harcolt ezért a férfiért, aki most a párja? Hol van az a lány, aki az imádott férfia fotójával a párnája alatt aludt el? Hol van az a lány, aki csillogó szemekkel várta, hogy találkozzanak?
Megvan meg, csak most másik férfiért harcol. Egy másikért, hogy a közelében lehessen, hogy tarthassák a kapcsolatot. Aki a másik gondolatával alszik el, akinek fontos, hogy minden este tudasson magáról a harmadiknak. Aki csillogó szemekkel találkozik a régmúlt [?] szerelemmel.
Minden ugyanaz, mégsem ugyanaz.
vasárnap, szeptember 10, 2006
péntek, szeptember 08, 2006
Magyarázatok
Nem nagyon írtam az utóbbi időben, mert a baleset miatt nagyon sokáig feküdnöm kellett, így aztán sok esemény nem történt az életemben. Július vége felé aztán nem bírtam tovább az itthoni semmittevést és 3.5 héttel a baleset után elmentem dolgozni. Igyekeztem minél keményebben dolgozni, hogy a kimaradt bevételt-fizetést megpróbáljam visszaszedni. Viszont ez alatt az egy hónap alatt kellően elfáradtam. Annyi új ember érkezett hozzánk, akik megannyi hülyeséget követtek el, s önfejűen, nem törekedve arra, hogy beilleszkedjenek, hogy a szabadság ideje jókor jött.
Augusztus 18
Örültem, mikor szabi előtt nem sokkal kiderült, hogy jön újra Magyarországra Armin van Buuren. Mivel Öcsémmel nem is tudom már mikor voltunk ilyen buliban, adva volt az alkalom. Arra a hétre gyönyörű időt jósolt a meteorológia, ezért nem csak az esti bulira mentünk le Öcsémmel a Palace mellé, hanem már korábban. Kifeküdtünk a strandra, én úsztam egyet, majd megittunk egy koktélt. Mivel Anyu, Húgom és családja egy megállóra voltak tőlünk vasúttal, ezért átnéztünk Hozzájuk is egy rövid időre. Este nyolcra értünk vissza Széplakfelsőre. Elkezdtünk iszogatni, majd éjfél után nem sokkal beálltunk a sorba. Hiába volt azonban előreváltott jegyünk, így is ¾ óra volt, mire bejutottunk. Ott aztán éppen elkezdődött a buli. Nagyon jó zene volt, s hajnali 5-ig szinte megállás nélkül táncoltunk. Tetszett a hely, a zene, a hangulat: minden.
Reggel 6os járattal indultunk haza. Tamás Siófokról ment Veszprémbe busszal, én pedig vonatoztam. A vonaton aludtam másfél órát, s idehaza 3 órát. Frissen ébredtem, mivel kiderült, hogy az éjszaka folyamán fejenként 6-8 Bang pezsgőtablettát ittunk meg. Ez megfelel kb 6-8 Bombának.
Augusztus 19
Nóri itthon várt engem, s mentünk délután a Mesterségek Ünnepét megnézni. Ez egy kirakodó vásár, műsorokkal a Budai Várban. Megnéztük a Történeti Múzeumot is.
Augusztus 20
Vasárnap 20-án jöttek fel Apámék tüzijátékot nézni. Mi faterral gyorsan megfogalmaztunk egy levelet a Határozat ellen. Szabi előtt nappal ugyanis megkaptam a rendőrségi eredményt a balesettel kapcsolatban: mely szerint mindenért én vagyok a felelős, s a Nő teljesen szabályos volt….
Miután végeztünk a levéllel, elindultunk a King Arthur kajáldába.
Itt degeszre ettük magunkat. Innen busszal a Fenyőgyöngyéig mentünk, mivel a HHH-t választottuk ki a legmagasabb és legjobban látható helynek. Fenyőgyöngyétől gyalog mentünk fel a HHH tetejére.
Időközben be kellett kapcsolnunk a fejlámpákat, mert már szürkülni kezdett. Cirka 35 perc alatt felértünk a HHH tetejére. Útközben megannyi motoros, s autós hajtott el mellettünk. Nóri fel is vette a zöld kukás mellényt, míg Erzsin és rajtam is fejlámpa volt. Az út végén én azt néttem, vajon lemaradtunk-e az elejéről –noha csak ¾ kilenc volt-, mivel olyan fényvillanásokat láttam. Aztán persze kapcsoltam, hogy ez csupán villámlás.
A “szokásos” helyre vittem fel Apuékat: oda, ahonnan nézni szoktuk a várost felülről a Teliholdas túrák esetén. Nem voltak sokan, még jutott ülőhely is nekünk, illetve a lányoknak, s Apuval mi fel tudtunk venni fényképező pozíciót a Parlament felé. Beláttuk az egész tűzijáték helyszínét. Hátunk mögött a Pilisben egyre vadabbul villámlott, s úgy tűnt egyre közeledik felénk a sűrű viharfelhő. A meteorológia mondta estére a vihart, esőt, de úgy gondoltuk, hogy később érkezik. Én egy idő után már hátat fordítottam a Dunának, s a Pilis felé próbáltam meg fotózni. Gyönyörű villámok voltak; igaz, hogy olyan sűrű felhők voltak, hogy látni csak a harmadát lehetett. Apámnak említettem 3 perccel kilenc előtt, hogy figyelje meg a tűzijátékkal egy időben elkezd majd esni az eső is.
Ha tudtam volna, hogy ilyen jól jósolok, akkor lottóztam volna. Elkezdődött a tűzijáték, s elkezdett csöpögni az eső is. Összesen 4 db fotót tudtam csinálni, s egy 30 másodperces videót, amikor már zuhogott az eső. Amíg összeraktam az állványt, s elraktam a fényképezőgépet, elázott a nadrágom teljesen. Hirtelen olyan erős szél csapott le ránk, hogy jobbnak láttuk elbújni a bunker fala mögé, a bokrok által is védve magunkat.
Nórit átöleltem, s vontam magamhoz- védtem az esőtől, s hogy együtt melegedjünk. Apu, s Erzsi a bokor másik felén voltak. Pár perc után annyit hűlt a levegő, s annyira átáztam, hogy remegett az egész testem a hidegtől, s az izmok is már-már görcsösen össze-össze húzódtak. Ekkor mondtam Nórinak menjünk innen. Akkora hangerővel tombolt még a szél, hogy ordítanom kellett Apáméknak, hogy jöjjenek utánam. A teljes sötétség miatt nehezen lehetett látni, s a fel-felvillanó villámok fényénél is csak 2 métert lehetett előre látni. Mivel a helyszínt csak én ismertem, libasorban haladva vezettem le a társaságot a Rekettyésbe. Itt már átázott emberekkel találkoztunk, akik a WC-hez álltak sorba, hogy kicsavarják a ruháikat. Augusztus 20-a alkalmából (?) Jazz fesztivál volt a hegyen: a kocsma emiatt is volt nyitva részben. Zene szólt, s az emberek táncoltak (igaz nem jazzre). Mi rögtön rövidet ittunk, majd bort. Az összes pénzünket elittuk rövidre, hogy ne fázzunk, s átmelegedjünk. Nekem a hangulatom is megjött a táncoláshoz, hiszen szabin voltunk már Nórival, így többször is próbáltam táncba vinni. Sok hangulata nem volt, nem tudtam miért: talán megijedt a nagy vihartól vagy fáradt. Nem tudtam miért kedvetlen.
Apámmal még visszamentünk az egyik fejlámpáért, mert Erzsi elhagyta a nagy igyekezetben. Azt tudtuk, hogy 23:05-kor megy az utolsó busz Kolosy térre a Fenyőgyöngyétől. Igyekeztünk le tehát. 22:35-kor elindultunk lefelé, de előtte még én fizettem egy rövid kört mindenkinek. Az új fejlámpámnál teljesen jól láttuk lefelé menet, csak az a fránya szél ne fújt volna. Ruháink csak félig száradtak meg. Legjobban (?) talán Nóri járt, aki Harangtól kapott egy Duna Maratonos száraz pólót. Végig teljes sötétségben, csak a lámpám fényénél haladtunk lefelé. Amikor megérkeztünk volna a Fenyőgyöngyéhez hallottuk, hogy a busz elindul. A tervezett időnél előbb. Mögötte rendőrkocsi, aki lekísérte a hegyről. Minket a kanyarból kibukkanva nem vettek észre.
Maradt a gyaloglás le a Kolosy térig. Útközben sziklák, kavicsok, leszakadt faágak voltak az úton járdán szerteszét heverve. Az utolsó HÉV-et még elértük éppen. Útközben kaptuk meg Linda telefonhívását, hogy hol vagyunk, mi van velünk, mert a rakparton többen meghaltak, s több százan megsérültek a vihar miatt. Hajnali kettőig TV-t néztünk, a friss hírek miatt.
Augusztus 21
Reggel nehezen keltünk fel az előző napi riadalom és izgalom miatt is. Mi Nórival még nem voltunk bepakolva, s dél körül sikerült elindulnunk. Ekkor viszont már azt terveztük, hogy visszamegyünk a HHH tetejére, s megnézik Apuék nappal is, hogy néz ki a táj, illetve ott felejtettük a King Arthurból elhozott kajánkat a bokor alatt. Sikeresen felérkeztünk, s gyönyörű szép idő volt. A tetőn találkoztunk az MTV egyik stábjával, akik szintén a vihar körülményeit akarták bemutatni az esti tv nézőknek. Apámmal aztán egy rögtönzött interjút készítettek. Mi közben megtaláltuk a kajás zacskót, s olyan jól be volt csomagolva, hogy az eső nem ártott a húsoknak. Gyorsan a szép napsütésben megreggeliztünk. Innen indultunk haza Nagykanizsára. Előtte Apuék a budaőrsi Auchanbe be akartak nézni, én meg kapva az alkalmon, a Decathlonba. Itt aztán sikerült 2-3 órát is elnézegetnie mindenkinek. Az Auchanben meg is ebédeltünk. Késő délután estefelé értünk haza. Anyu még a Balaton mellett volt, s mivel másnapra terveztük azt, hogy Szlovéniába megyünk Moravska Toplice-be fürdeni (határtól 50 km-re van), ezért lent aludtunk Apunál.
Augusztus 22
Este lefekvés (éjfél magasságában) után reggel nyögvenyelős kelés. Korai indulást terveztünk, de a fellebező levél megírásáig, s feladásáig nem tudtunk elindulni.
Cirka egy órás utazás után végül kettő körül érkeztünk meg a fürdőhöz. Gyors átöltözés után aztán birtokba vettük a terepet. Nekem nagyon tetszett az egész fürdő. Gyönyörű napsütés, meleg, s szépen elrendezett vizipark szerű fürdő. Nóri nagyon visszafogott volt most is, nem is értettem miért, hiszen szabadságon vagyunk, s nem kell foglalkozni semmivel sem, csak hogy jól érezzük magunkat. Én Apámmal együtt jártunk csúszdáról csúszdára, s medencéről medencére. Az idő gyorsan elment, s el is fáradtunk. Én még úszkáltam is egy keveset. Hogy ne maradjunk ki semmiből, itt is elkapott minket egy kisebb vihar. Kb 1 óráig tartott, s nagyon hirtelen jött: 45 fokban esett az eső, s erős szél is volt. Mi ekkor is szabadban voltunk, hiszen a víz amiben ültünk-voltunk állandó 30-32 fokos volt. Meglepő módon, ahogy elvonult újra gyönyörű meleg idő lett. Voltak különböző hőmérsékletű medencék. Mindegyiket kipróbáltam, s masszíroztattam magam a vízzel is. Nórit csak egy csúszásra lehetett rávenni, akkor is csak azért, mert lassan indulni készültünk, s mert látta mennyire élvezzük a csúszást. Sajnos nem sikerült jól a csúszás, mert beverte a könyökét, s kicsit fájt neki. Igaz a vízből nem mert egy darabig kijönni, mert a csúszás végén a víz lesodorta róla a fürdőruhát.
Este fél kilenc-kilenc magasságában indultunk haza. Ekkor már Anyu is otthon volt. Mindenki támogatta azt az ötletet, hogy aznap is aludjunk Apuéknál, noha én szívesen aludtam volna otthon. Amikor otthon Anyu megtudta, hogy csak beugrottunk, s már megyünk is le, el volt keseredve rendesen. Én is. Aznap este ismét későn feküdtünk.
Augusztus 23
Reggel hatos ébredés mindenkinek fájó volt, de hosszú út állt előttünk, hiszen Horvátországba indultunk: Plitvice Jezara-ba. Ez egy Nemzeti Park, ahol megannyi szép vízesés található. Egy szépséghibája van, hogy 270 km-re van Nagykanizsától. Ezért is indultunk 7-kor.
Valahol félúton megálltunk egy kicsit enni-pihenni. Dél körül értünk oda, úgy, hogy Karlovyban elkeveredtünk kicsit.
Nekem ismét nagyon tetszett a mai nap. Tényleg szép helyen jártunk, kár hogy kicsit későn értünk ki. Én ahogy megláttam a térképet, a legnagyobb tavat szerettem volna körülgyalogolni, meg a mellette lévő kisebbet is. Végül hajóval elmentünk a nagyobbik tó túlsó végére, majd ott ebédeltünk egyet, s kettőkor indultunk el valójában gyalogolni. A fotók magukért beszélnek úgy vélem. Nóri itt sem volt túl lelkes, s nem tudtam miért.
Nekem nagyon tetszett az egész. Nem lehet erről írni, hanem inkább a fotókat nézegetni.
Késő délután indultunk vissza, hét óra felé.
Aznap este már Anyunál aludtunk. Útközben visszafelé Nóri sms-t kapott, amikor a határ előtt nem sokkal bekapcsolta a telefonját. Akkor mondta nekem, hogy Szilvi az a munkatársa, akinek segítenie kell majd költözködni, ha visszaérünk Budapestre.
Augusztus 24-25
És innentől kezdve Nóri két napig a telefonján lógott, s állandóan pötyögött valakinek, valamit. Kicsit bunkóságnak tartottam, de fogalmazzunk finomabban: illetlenségnek, hogy mi vagyunk szabin, kettesben, Anyunál vagyunk, s amikor csak lehet a telefonján irogat. Nem szóltam, csak a csütörtöki napon kérdeztem mi van Vele, mert egészhéten nem látom rajta azt a felszabadult érzést, miszerint szabin van, velem van, s nem kell másnap munkába mennie, munkára gondolnia. Akkor azt mondta nincs semmi baj, csak úgy elvan, bambulgat….
Innentől megváltozott az életem, az elmúlt két hetem. Régen voltam ilyen mélyen érzelmileg, s lelkileg. Na nem azért, mert Nóri nem volt felszabadult, hanem, mert pénteki napon amikor Nóri elaludt, nem tudtam mit tenni, megnéztem a telefonját: kitől kapott, s kinek ír ennyit. S meglepetésként ért, hogy a 10 évvel korábbi szerelmével vív SMS párbajt. Ezzel még nem lenne baj, hanem a hangvétellel. A hiányzol és szeretlek címszavak nem szokványosak, ha két régi ismerős megtalálja egymást- főleg, hogy korábban már jártak, s az egyiküknek komoly kapcsolata van.
Az SMS-ekből kiderült, hogy több személyes találkozót terveztek-terveznek. Az elsőt kapásból másnap, amikor is Nóri úgyis elmenne otthonról segíteni a munkatársnőjének költözködni.
Aznap este még elolvastam egy munkatársával folytatott SMS-ét is. Illetve amit a munkatársa írt Nórinak. Akkor már az is gyanús hangvételű volt, s egyik SMS sem csak szimpla SMSnek tűnt, hanem válasznak Nóri írására...a féltékenység két pasi formajában is megjelent a szívemben. Egyik szerelmi, másik testi vonzalmakról írogatott Nórinak.
Nem nagyon írtam az utóbbi időben, mert a baleset miatt nagyon sokáig feküdnöm kellett, így aztán sok esemény nem történt az életemben. Július vége felé aztán nem bírtam tovább az itthoni semmittevést és 3.5 héttel a baleset után elmentem dolgozni. Igyekeztem minél keményebben dolgozni, hogy a kimaradt bevételt-fizetést megpróbáljam visszaszedni. Viszont ez alatt az egy hónap alatt kellően elfáradtam. Annyi új ember érkezett hozzánk, akik megannyi hülyeséget követtek el, s önfejűen, nem törekedve arra, hogy beilleszkedjenek, hogy a szabadság ideje jókor jött.
Augusztus 18
Örültem, mikor szabi előtt nem sokkal kiderült, hogy jön újra Magyarországra Armin van Buuren. Mivel Öcsémmel nem is tudom már mikor voltunk ilyen buliban, adva volt az alkalom. Arra a hétre gyönyörű időt jósolt a meteorológia, ezért nem csak az esti bulira mentünk le Öcsémmel a Palace mellé, hanem már korábban. Kifeküdtünk a strandra, én úsztam egyet, majd megittunk egy koktélt. Mivel Anyu, Húgom és családja egy megállóra voltak tőlünk vasúttal, ezért átnéztünk Hozzájuk is egy rövid időre. Este nyolcra értünk vissza Széplakfelsőre. Elkezdtünk iszogatni, majd éjfél után nem sokkal beálltunk a sorba. Hiába volt azonban előreváltott jegyünk, így is ¾ óra volt, mire bejutottunk. Ott aztán éppen elkezdődött a buli. Nagyon jó zene volt, s hajnali 5-ig szinte megállás nélkül táncoltunk. Tetszett a hely, a zene, a hangulat: minden.
Reggel 6os járattal indultunk haza. Tamás Siófokról ment Veszprémbe busszal, én pedig vonatoztam. A vonaton aludtam másfél órát, s idehaza 3 órát. Frissen ébredtem, mivel kiderült, hogy az éjszaka folyamán fejenként 6-8 Bang pezsgőtablettát ittunk meg. Ez megfelel kb 6-8 Bombának.
Augusztus 19
Nóri itthon várt engem, s mentünk délután a Mesterségek Ünnepét megnézni. Ez egy kirakodó vásár, műsorokkal a Budai Várban. Megnéztük a Történeti Múzeumot is.
Augusztus 20
Vasárnap 20-án jöttek fel Apámék tüzijátékot nézni. Mi faterral gyorsan megfogalmaztunk egy levelet a Határozat ellen. Szabi előtt nappal ugyanis megkaptam a rendőrségi eredményt a balesettel kapcsolatban: mely szerint mindenért én vagyok a felelős, s a Nő teljesen szabályos volt….
Miután végeztünk a levéllel, elindultunk a King Arthur kajáldába.
Itt degeszre ettük magunkat. Innen busszal a Fenyőgyöngyéig mentünk, mivel a HHH-t választottuk ki a legmagasabb és legjobban látható helynek. Fenyőgyöngyétől gyalog mentünk fel a HHH tetejére.
Időközben be kellett kapcsolnunk a fejlámpákat, mert már szürkülni kezdett. Cirka 35 perc alatt felértünk a HHH tetejére. Útközben megannyi motoros, s autós hajtott el mellettünk. Nóri fel is vette a zöld kukás mellényt, míg Erzsin és rajtam is fejlámpa volt. Az út végén én azt néttem, vajon lemaradtunk-e az elejéről –noha csak ¾ kilenc volt-, mivel olyan fényvillanásokat láttam. Aztán persze kapcsoltam, hogy ez csupán villámlás.
A “szokásos” helyre vittem fel Apuékat: oda, ahonnan nézni szoktuk a várost felülről a Teliholdas túrák esetén. Nem voltak sokan, még jutott ülőhely is nekünk, illetve a lányoknak, s Apuval mi fel tudtunk venni fényképező pozíciót a Parlament felé. Beláttuk az egész tűzijáték helyszínét. Hátunk mögött a Pilisben egyre vadabbul villámlott, s úgy tűnt egyre közeledik felénk a sűrű viharfelhő. A meteorológia mondta estére a vihart, esőt, de úgy gondoltuk, hogy később érkezik. Én egy idő után már hátat fordítottam a Dunának, s a Pilis felé próbáltam meg fotózni. Gyönyörű villámok voltak; igaz, hogy olyan sűrű felhők voltak, hogy látni csak a harmadát lehetett. Apámnak említettem 3 perccel kilenc előtt, hogy figyelje meg a tűzijátékkal egy időben elkezd majd esni az eső is.
Ha tudtam volna, hogy ilyen jól jósolok, akkor lottóztam volna. Elkezdődött a tűzijáték, s elkezdett csöpögni az eső is. Összesen 4 db fotót tudtam csinálni, s egy 30 másodperces videót, amikor már zuhogott az eső. Amíg összeraktam az állványt, s elraktam a fényképezőgépet, elázott a nadrágom teljesen. Hirtelen olyan erős szél csapott le ránk, hogy jobbnak láttuk elbújni a bunker fala mögé, a bokrok által is védve magunkat.
Nórit átöleltem, s vontam magamhoz- védtem az esőtől, s hogy együtt melegedjünk. Apu, s Erzsi a bokor másik felén voltak. Pár perc után annyit hűlt a levegő, s annyira átáztam, hogy remegett az egész testem a hidegtől, s az izmok is már-már görcsösen össze-össze húzódtak. Ekkor mondtam Nórinak menjünk innen. Akkora hangerővel tombolt még a szél, hogy ordítanom kellett Apáméknak, hogy jöjjenek utánam. A teljes sötétség miatt nehezen lehetett látni, s a fel-felvillanó villámok fényénél is csak 2 métert lehetett előre látni. Mivel a helyszínt csak én ismertem, libasorban haladva vezettem le a társaságot a Rekettyésbe. Itt már átázott emberekkel találkoztunk, akik a WC-hez álltak sorba, hogy kicsavarják a ruháikat. Augusztus 20-a alkalmából (?) Jazz fesztivál volt a hegyen: a kocsma emiatt is volt nyitva részben. Zene szólt, s az emberek táncoltak (igaz nem jazzre). Mi rögtön rövidet ittunk, majd bort. Az összes pénzünket elittuk rövidre, hogy ne fázzunk, s átmelegedjünk. Nekem a hangulatom is megjött a táncoláshoz, hiszen szabin voltunk már Nórival, így többször is próbáltam táncba vinni. Sok hangulata nem volt, nem tudtam miért: talán megijedt a nagy vihartól vagy fáradt. Nem tudtam miért kedvetlen.
Apámmal még visszamentünk az egyik fejlámpáért, mert Erzsi elhagyta a nagy igyekezetben. Azt tudtuk, hogy 23:05-kor megy az utolsó busz Kolosy térre a Fenyőgyöngyétől. Igyekeztünk le tehát. 22:35-kor elindultunk lefelé, de előtte még én fizettem egy rövid kört mindenkinek. Az új fejlámpámnál teljesen jól láttuk lefelé menet, csak az a fránya szél ne fújt volna. Ruháink csak félig száradtak meg. Legjobban (?) talán Nóri járt, aki Harangtól kapott egy Duna Maratonos száraz pólót. Végig teljes sötétségben, csak a lámpám fényénél haladtunk lefelé. Amikor megérkeztünk volna a Fenyőgyöngyéhez hallottuk, hogy a busz elindul. A tervezett időnél előbb. Mögötte rendőrkocsi, aki lekísérte a hegyről. Minket a kanyarból kibukkanva nem vettek észre.
Maradt a gyaloglás le a Kolosy térig. Útközben sziklák, kavicsok, leszakadt faágak voltak az úton járdán szerteszét heverve. Az utolsó HÉV-et még elértük éppen. Útközben kaptuk meg Linda telefonhívását, hogy hol vagyunk, mi van velünk, mert a rakparton többen meghaltak, s több százan megsérültek a vihar miatt. Hajnali kettőig TV-t néztünk, a friss hírek miatt.
Augusztus 21
Reggel nehezen keltünk fel az előző napi riadalom és izgalom miatt is. Mi Nórival még nem voltunk bepakolva, s dél körül sikerült elindulnunk. Ekkor viszont már azt terveztük, hogy visszamegyünk a HHH tetejére, s megnézik Apuék nappal is, hogy néz ki a táj, illetve ott felejtettük a King Arthurból elhozott kajánkat a bokor alatt. Sikeresen felérkeztünk, s gyönyörű szép idő volt. A tetőn találkoztunk az MTV egyik stábjával, akik szintén a vihar körülményeit akarták bemutatni az esti tv nézőknek. Apámmal aztán egy rögtönzött interjút készítettek. Mi közben megtaláltuk a kajás zacskót, s olyan jól be volt csomagolva, hogy az eső nem ártott a húsoknak. Gyorsan a szép napsütésben megreggeliztünk. Innen indultunk haza Nagykanizsára. Előtte Apuék a budaőrsi Auchanbe be akartak nézni, én meg kapva az alkalmon, a Decathlonba. Itt aztán sikerült 2-3 órát is elnézegetnie mindenkinek. Az Auchanben meg is ebédeltünk. Késő délután estefelé értünk haza. Anyu még a Balaton mellett volt, s mivel másnapra terveztük azt, hogy Szlovéniába megyünk Moravska Toplice-be fürdeni (határtól 50 km-re van), ezért lent aludtunk Apunál.
Augusztus 22
Este lefekvés (éjfél magasságában) után reggel nyögvenyelős kelés. Korai indulást terveztünk, de a fellebező levél megírásáig, s feladásáig nem tudtunk elindulni.
Cirka egy órás utazás után végül kettő körül érkeztünk meg a fürdőhöz. Gyors átöltözés után aztán birtokba vettük a terepet. Nekem nagyon tetszett az egész fürdő. Gyönyörű napsütés, meleg, s szépen elrendezett vizipark szerű fürdő. Nóri nagyon visszafogott volt most is, nem is értettem miért, hiszen szabadságon vagyunk, s nem kell foglalkozni semmivel sem, csak hogy jól érezzük magunkat. Én Apámmal együtt jártunk csúszdáról csúszdára, s medencéről medencére. Az idő gyorsan elment, s el is fáradtunk. Én még úszkáltam is egy keveset. Hogy ne maradjunk ki semmiből, itt is elkapott minket egy kisebb vihar. Kb 1 óráig tartott, s nagyon hirtelen jött: 45 fokban esett az eső, s erős szél is volt. Mi ekkor is szabadban voltunk, hiszen a víz amiben ültünk-voltunk állandó 30-32 fokos volt. Meglepő módon, ahogy elvonult újra gyönyörű meleg idő lett. Voltak különböző hőmérsékletű medencék. Mindegyiket kipróbáltam, s masszíroztattam magam a vízzel is. Nórit csak egy csúszásra lehetett rávenni, akkor is csak azért, mert lassan indulni készültünk, s mert látta mennyire élvezzük a csúszást. Sajnos nem sikerült jól a csúszás, mert beverte a könyökét, s kicsit fájt neki. Igaz a vízből nem mert egy darabig kijönni, mert a csúszás végén a víz lesodorta róla a fürdőruhát.
Este fél kilenc-kilenc magasságában indultunk haza. Ekkor már Anyu is otthon volt. Mindenki támogatta azt az ötletet, hogy aznap is aludjunk Apuéknál, noha én szívesen aludtam volna otthon. Amikor otthon Anyu megtudta, hogy csak beugrottunk, s már megyünk is le, el volt keseredve rendesen. Én is. Aznap este ismét későn feküdtünk.
Augusztus 23
Reggel hatos ébredés mindenkinek fájó volt, de hosszú út állt előttünk, hiszen Horvátországba indultunk: Plitvice Jezara-ba. Ez egy Nemzeti Park, ahol megannyi szép vízesés található. Egy szépséghibája van, hogy 270 km-re van Nagykanizsától. Ezért is indultunk 7-kor.
Valahol félúton megálltunk egy kicsit enni-pihenni. Dél körül értünk oda, úgy, hogy Karlovyban elkeveredtünk kicsit.
Nekem ismét nagyon tetszett a mai nap. Tényleg szép helyen jártunk, kár hogy kicsit későn értünk ki. Én ahogy megláttam a térképet, a legnagyobb tavat szerettem volna körülgyalogolni, meg a mellette lévő kisebbet is. Végül hajóval elmentünk a nagyobbik tó túlsó végére, majd ott ebédeltünk egyet, s kettőkor indultunk el valójában gyalogolni. A fotók magukért beszélnek úgy vélem. Nóri itt sem volt túl lelkes, s nem tudtam miért.
Nekem nagyon tetszett az egész. Nem lehet erről írni, hanem inkább a fotókat nézegetni.
Késő délután indultunk vissza, hét óra felé.
Aznap este már Anyunál aludtunk. Útközben visszafelé Nóri sms-t kapott, amikor a határ előtt nem sokkal bekapcsolta a telefonját. Akkor mondta nekem, hogy Szilvi az a munkatársa, akinek segítenie kell majd költözködni, ha visszaérünk Budapestre.
Augusztus 24-25
És innentől kezdve Nóri két napig a telefonján lógott, s állandóan pötyögött valakinek, valamit. Kicsit bunkóságnak tartottam, de fogalmazzunk finomabban: illetlenségnek, hogy mi vagyunk szabin, kettesben, Anyunál vagyunk, s amikor csak lehet a telefonján irogat. Nem szóltam, csak a csütörtöki napon kérdeztem mi van Vele, mert egészhéten nem látom rajta azt a felszabadult érzést, miszerint szabin van, velem van, s nem kell másnap munkába mennie, munkára gondolnia. Akkor azt mondta nincs semmi baj, csak úgy elvan, bambulgat….
Innentől megváltozott az életem, az elmúlt két hetem. Régen voltam ilyen mélyen érzelmileg, s lelkileg. Na nem azért, mert Nóri nem volt felszabadult, hanem, mert pénteki napon amikor Nóri elaludt, nem tudtam mit tenni, megnéztem a telefonját: kitől kapott, s kinek ír ennyit. S meglepetésként ért, hogy a 10 évvel korábbi szerelmével vív SMS párbajt. Ezzel még nem lenne baj, hanem a hangvétellel. A hiányzol és szeretlek címszavak nem szokványosak, ha két régi ismerős megtalálja egymást- főleg, hogy korábban már jártak, s az egyiküknek komoly kapcsolata van.
Az SMS-ekből kiderült, hogy több személyes találkozót terveztek-terveznek. Az elsőt kapásból másnap, amikor is Nóri úgyis elmenne otthonról segíteni a munkatársnőjének költözködni.
Aznap este még elolvastam egy munkatársával folytatott SMS-ét is. Illetve amit a munkatársa írt Nórinak. Akkor már az is gyanús hangvételű volt, s egyik SMS sem csak szimpla SMSnek tűnt, hanem válasznak Nóri írására...a féltékenység két pasi formajában is megjelent a szívemben. Egyik szerelmi, másik testi vonzalmakról írogatott Nórinak.
